Ecser címere

Címerünket az Ősi Magyar Történelmi Címereinkért Alapítvány képviseletében Szabadiné Sinkó Ilona képzőművész, címerfestő készítette a millennium évében.

A pajzs vágásai (vízszintes osztásai) Ecser természetfóldrajzi adottságaira utalnak. A pajzsfőn található cserfa a legősibb motívum, amely a történelem folyamán állandó elemként jelenik meg községünk pecsétjein. A fa oldalán látható csemeték a folytonosságot, a jövőt jelképezik.

A pajzsderék egyik eleme egyetlen műemlékünk, a római katolikus templom, amely az 1740-es években épült, gróf Grassalkovich Antal kezdeményezésére - Páduai Szent Antal tiszteletére. A templom egyben ezeréves keresztény államiságunk jelképe is. A másik elem a népviseletbe öltözött lakodalmas menet, címerünkön való megjelenése az ősök emlékének tiszteletére utal. A XVIII. sz. folyamán Ecseren megtelepedő szlovák családok hűen őrizték, és adták tovább nemzedékről-nemzedékre hagyományaikat. Ezek a tradíciók fellelhetők a XX. sz. derekán is a néphagyományokban gazdag ecseri lakodalmasban. Többek között emiatt lett ez az emlék Rábai Miklós koreográfiájának egyik forrása, amely a világ számára ismertté tette Ecser nevét.

A heraldika reneszánsza világszerte újra ismertté és népszerűvé teszi a címereket. Hazánkban is mintegy két évtizede megfigyelhető ez a folyamat. A címerek végigkísérik az európai társadalomfejlődés elmúlt nyolc évszázadát.

Mit nevezünk címernek?

A címer a középkori fegyverhasználaton alapuló, legtöbbször pajzs alakú jelvény, szimbólum, amelyet magánszemélyek vagy testületek megkülönböztető jelként használnak.

A következő követelményeket támasztják velük szemben:

• A címerek színes jelvények.
• Ábrázolásaik mértani formák vagy stilizált képek. A térbeli ábrázolás nincs megengedve.
• Fő hordozójuk a pajzs.
• A címerek öröklődnek (a családban apáról fiúra száll, hűbérbirtok esetén a fóldterülethez kötődik).
• A címerhasználat korai időszakában a pajzsra kerülő ábrázolásokat vászon-, prém-, vagy szövetbevonattal alakították ki, fémekkel erősítették meg, később befestették. Ebből adódóan a klasszikus heraldika csak a következő színeket használja: vörös, kék, zöld, fekete, arany (sárga), ezüst (fehér). Ezek keveretlen színek.

A pajzson előforduló képek két nagy csoportra oszthatók:

• Mesteralakok (a pajzs szabályos mértani vonalakkal való felosztása után jön létre).
• Címerképek

A hazai heraldika egyik sajátos vonásának tartják a kutatók a realista ábrázolásmódot. A természetből vett címerképek közül a leggyakoribb az emberalak, de gyakran találkozunk állatok, növények képeivel is, amelyek gyakran stilizáltak. Ide soroljuk a sziklabércet, hármas halmot is. A pajzsmezőn egyenes vagy hullámos vonallal kialakított arany-, ezüst-, vagy kék osztás igen kedvelt eljárás vizek jelképezésére. Az épületek, városkapuk, város- falrészletek is kedvelt képek, de őseink szívesen választották a fegyvereket, szerszámokat a címerpajzsukra. Régi városaink kedvelt címerképei közé tartoztak a bibliai alakok és vallási motívumok.

A címerek fontos ismérvei:

• A közösség magáénak érezze a jelképet.
• Legyen hagyománytisztelő.
• Azonnal felismerhető legyen
• Meg kell ragadni a beszélő címer alkotásának lehetőségét (jelentése egyértelmű utalást tartalmaz a címertulajdonosra, őt szimbolizálja).

Szeverné Csekei Csilla