Ecser község történelme

1. A község történetére utaló régészeti leletek a Krisztus előtti időktől a magyarok letelepedéséig

Egy mai község történetéhez nem tartozik hozzá szorosan a környékén egykor létezett kultúrák, települések története. Mégis meg kell említenünk és ismernünk kell azt az emberi fejlődést, amely a mi világunkat közvetlenül megelőzte ezen a tájon.

A község területe a Pesti síksággal határos cserháti dombok, illetve a Gödöllői-dombság lösszel fedett nyúlványain fekszik. Ezt a törmelék-kúpot a Duna a pliocén kor végén, a jelenlegi Pestszentlőrinctől Ecserig húzódó ívben rakta le.

A környék természetföldrajzi viszonyai az utóbbi évezredekben mindig is alkalmasak voltak az emberi megtelepülésre. Erre utalnak a környékünkön talált őskori leletek. Bár Ecser régészeti feltárása máig nem történt meg, véletlenszerűen sem került elő a község jelenlegi területén őskori lelet, ezzel szemben a közvetlen közelünkben talált leletek azt bizonyítják, hogy ez a vidék már az őskorban is lakott volt.

A legrégibb leletanyag, amelyet a környékünkön találtak, az újkőkorból származik (Kr. e. 4000-2500). Gyömrőn kerültek elő különböző edények, szövőszéknehezék és állati kellékek.

A rézkorból (Kr. e. 2500-1900) származó tárgyi emlékek igen gazdag lelőhelye Üllő. A községi legelőkön a badeni kultúrára utaló számos kerámialelet, illetve temető került elő.

A bronzkorból (Kr. e. 1900-800) származó leletanyagot fedeztek fel Gyömrőn, a PEVDI telephelyén, illetve Üllőn bukkantak rézkori női temetkezés nyomaira. A csontváz mellett különböző edényeket találtak.

Ecserhez legközelebbi lelőhelyre Budapest XVII. kerületében, Rákoscsabán, a Kiskároshíd utcában bukkantak. Itt kora vaskori urnasírok kerültek elő.

Vaskori (Kr. e. 800-0 ) szkíta temetőt tártak fel Gyömrőn, ahol a csontvázak mellett gazdag ékszer- és edénylelet is napvilágot látott.

Kelta emlékekre bukkantak ugyancsak Györnrőn, ahol kelta pénzt, tetradrachmát találtak, melyből arra következtethetünk, hogy ebben a korban Ecser környékén már fejlett kereskedelem zajlott. Kelta cserépleletek kerültek elő Üllőről is.

A római korban környékünkön érezhető a Római Birodalom közelsége. A birodalom határa a Duna volt, ettől keletre a szarmaták éltek, akik valószínűleg kereskedelmi kapcsolatban álltak a rómaiakkal. Erre utal a Rákoscsabán talált kőlelet, illetve a közvetlen szomszédságunkban - Vecsésen és Üllőn - talált római fibula és pénzérme.

A népvándorlás korából (VII-IX. századból) Üllőn tárták fel két avar temető közel 420 sírját. Avar kori emlékanyag került elő Vecsésen, Gyálon és Györnrőn is.

2. Ecser középkori története a honfoglalástól a törökdúlásig

Ecser környéke már a magyarok honfoglalása után erősen benépesült, a vidék a fejedelmi törzs szállásterülete volt. Erre utalnak az Ecser környéki helynevek, amelyek a fejedelmi család jelentősebb férfitagjainak nevét viselték.

Ilyen az Ecserrel határos Üllő, aki Árpád vezér fia volt, vagy Taksony, aki Solt fia volt. Egy 1067-ből származó oklevélben találkozunk Rákoscsabával, Némedivel és Gubaccsal, mint az uralkodó család Péter ispán nevű rokonának birtokaival.

A honfoglaló magyarság középrétegének nagycsaládi temetkezőhelyét tárták fel az Ecserhez közeli Üllőn 1939-40-ben. Itt a holttestek mellett lovak végtagjait, illetve különböző ékszereket találtak. A temető feltehetőleg a Megyer törzsbeli Üllő fejedelemfi nagycsaládjának volt a temetkezőhelye. Bíborbanszületett Konstantin bizánci császár 948-ból származó írásában Árpád fejedelem másodszülött fiaként említi Üllőt.

Üllő fejedelemfi fia volt Ecsellő. Községünk nevét vizsgálva megállapítható, hogy az valamelyest hasonlóságot mutat Árpád vezér unokájának Ecsellő nevével, nem kizárt, hogy ugyanúgy, mint Üllő község neve, Ecser neve is az Árpád-fejedelemcsaládból ered. A fentiekből arra is következtethetünk, hogy nem csupán a fantázia szüleménye lehet Árpád vezér ecseri "cserfa legendája", mely szerint községünk Arpádtól kapta nevét, aki erre járva egy cserfa alatt pihent meg. Az itt lakók nem tudtak válaszolni a hely nevét illetően, így a vezér rámutatott a fára: "nevezzétek el falutokat e cserről, és legyen e hely neve Ecser".

A cserfa a későbbi századokban állandó motívumként jelenik meg községünk pecsétjein. A falu határában lévő "Háj"-dűlő neve magyarul (cser)ligetet jelent, valamint a szlovák "cer" szó jelentése is cserfa.

A középkorból igen kevés írásos emlék maradt fenn községünk történetére vonatkozóan. Pest megyének a középkorban összesen 200 helysége lehetett, amelyek közül oklevélszerűleg a XIII. századból csak keveset lehet igazolni, a községek többségére a XIV-XV. századbeli okiratokban találunk utalásokat.

Ecser említése ezidőtájt birtokfoglalási ügyekben kiállított oklevelekben fordul elő, erre több utalást is találunk.

"Echer" megnevezéssel először egy 1315. december 6-án kelt oklevélben találkozunk. Ekkor a budai káptalan előtt nyilatkozott Sevregi Zaheus leánya Nestasya, Echer-i Dénes özvegye, hogy ecseri (echeri) birtokrészét unokájának, Jánosnak adja.

Ezután egy 1325. október 11-én kelt oklevél említi Ecsert, amikor a felhévízi keresztes konvent előtt Echer-i Antigarius fia Miklós ecseri (echeri) birtokrészének felét nővére fiának adta.

1344. április 13-án Visegrádon I. Lajos király előtt Tyuk Tamás, az étekfogók és a pohárnokok mestere, valamint Pyslen Miklós és Lud Antal panaszt emeltek szomszédaik ellen, akik az őket illető gyáli és ecseri birtokrészeket el akarták idegeníteni.

1396. május 16-án a budai káptalan előtt Echeri András fiai, László és Pál, Echer községben elzálogosítottak egy telket 40 forintért. Ez a legrégebbi fennmaradt olyan oklevél egész Pest megyében, amelyben először történik említés az egy jobbágytelekhez tartozó föld nagyságáról. Ekkor községünkben egy telekhez egy ekealja, azaz 100-150 hold föld tartozott, ami igen kedvező gazdasági helyzetet mutat, hiszen ekkor még viszonylag sok föld állt rendelkezésre.

Nagyon fontos adatot tartalmaz Bebek Detre nádor 1399. augusztus 22-én kelt birtokmegosztási oklevele, melyből kiderül, hogy Ecsernek már a XIV. században volt temploma. Az oklevél szerint a szóban forgó birtokrész a falu temploma előtt helyezkedett el. Ez arra enged következtetni, hogy Ecser már az 1300-as években számottevő jobbágyközösséggel rendelkező középkori falu volt.

Egy 1400-ból származó oklevél szerint a budai káptalan előtt Echeri László elzálogosította telkét, amely a Gumrev (Gyömrő), illetve a Keresthur felé vezető út mellett helyezkedett el. Eszerint a szomszédos községekkel összeköttetésben állt Ecser.

Ezután 1413. február 10-i dátummal van adatunk, amikor Zsigmond király meghagyta a budai káptalannak, hogy újonnan szerzett ecseri birtokrészükbe iktassa be Echeri Miklós fiait, Sebestyént és Pétert. A földesurak osztozása során a földek különböző minőségére hivatkozva nem csatoltak a jobbágytelekhez állandó földet, hanem engedték "az összes földeket szabadon szántani, vetni, használni."

Ugyancsak szerepel Ecser neve egy 1421.július 3-ról fennmaradt birtokfoglalási okmányban. A király küldötteként ekkor Vecherch-i (Vecsési) Benedek jelent meg.

A XIV-XV. században a község az Ecseri család birtokába került, egy 1426-os oklevélben említik tulajdonosként a családot. Ecsernek, mint községnek fennállását egy 1447-ből származó oklevél is megerősíti.

1454-ben a község birtokosa, Ecseri Sáfár Tamás, utódok nélkül halt meg. A törvény szerint a falu tulajdonjoga visszaszállt a királyra.

V. László király a birtokot a török elleni harcokban szerzett érdemeik elismeréseként Pozsonyi Tamásnak és Zágrábi Szilassy Györgynek adta, aki később váci, majd visegrádi várnagy lett.

A budai káptalan 1471. március 11-i levele szerint a község Ecseri Demeter tulajdonában volt, aki Ecseri István diáknak adta el birtokrészét. Ekkor írták körül először a birtok határait. Az ügyben per keletkezett, a pert Pest város 1492. május 7-én kelt oklevele tartalmazza.

Oklevelekből tudjuk, hogy a fent említett Ecseri Demeter (Echeri Demeter) Pest vármegye bíróságánál, mint szolgabíró tevékenykedett.

A község 1497 és 1514 között Szegedy Pál, Pest város bírájának birtoka, az Ilbő, Szent-Iván és Dercs-Egyház nevű birtokokkal együtt.

A XVI. században Dabasi Isthy Péter birtokában találjuk.

3. A török hódoltság idején (1541-1686)

Ecser és környéke az 1540-42-es Budavár környéki harcok során került török kézre. Buda elfoglalása után a törökök a környező falvakban is elkezdték saját államszervezetük kialakítását. A hódoltságnak ez a része a budai vilajet (tartomány) fennhatósága alá tartozott. A vilajet több szandzsákra oszlott, amit mai értelemben megyének nevezhetünk. Ecser és környéke a budai szandszák része volt.

A szandszákok lakosságának összeírása a XVI. században a török pénzügyi-igazgatási szervezet egyik legfontosabb feladata volt. Ekkor vették számba az egyes szandzsákokban kisebb közigazgatási egységenként (náhije=járás) a városokat, falvakat a hozzájuk tartozó pusztákkal együtt, hogy összeírják az ott élő családfők nevét, utalva az egyén örökösévé váló fiúgyermekeire, mezőgazdaságból származó jövedelmére, a kivetendő adó, tized meghatározásával együtt. Ezek az összeírások váltak a kb. 140 évig tartó új, magyarországi adórendszer alapjává. A kivetett adó mértékét nem egyénenként, családonként, hanem faluközösségenként szabták meg.

Halil bég, az új budai török kincstá első összeírója a magyar lakosságot részletes adójegyzékbe, "defterbe" vétette. Ezekből tudunk következtetni a községek törökkori történetére, lakóira, illetve azok gazdasági helyzetére.

A budai szandzsák defterei ismereteink szerint 1546-ban, 1559--ben, 1562-ben, 1570-ben, 1580-ban, 1590-ben és 1613-ban kerültek összeírásra. E hát összeírás közül az 1570. és 1613. évi nem maradt fenn. A többi öt defter kézirata az Isztambulban megőrzött egykori másolati példányok közül való. Ezek a török források utalnak községünk hódoltságkori történetére.

Ecser az összeírásokban a budai szandzsák pesti náhijében lévő helységként került feljegyzésre. Községünk lakosai már a török uralom kezdetén elmenekültek, vagy meghaltak az esetleges harcok során, mivel az 1546-ban készült defterben nem említik Ecsert, 1552-ben pedig mint üres faluhely szerepel Gyállal és Rákoskeresztúrral (Keresztös) együtt.

Ugyanekkor Vecsés, Üllő, Maglód, Rákoscsaba (Csaba) és Nagytarcsa (Csíktarcsa) lakott faluként került összeírásra. A török államhatalom az elfoglalt területeket, falvakat, városokat az érdemeket szerzett török lovaskatonáknak - szpáhiknak - ajándékozta. Eltérően a magyar birtokviszonyoktól, az egymás mellett lévő falvak más és más birtokos tulajdonában voltak.

Ecser és környéke török birtokosai 1559 és 1591 között

Káldy Nagy Gyula: a budai szandzsák 1546-1590. évi összeírásai.

Községünkben az első török defter valószínűleg 1559-ben készült. Ekkor a török adóösszeírók a helyszínen vették számba a környék előírt adóit. Feltételezések szerint az egyes falvakban más-más papírra vezették fel az adatokat, melyeket a központi kincstárban (defterhanében) összesítettek.

Az 1559-es török adóösszeírásban Ecser pusztáról a következők szerepelnek:

"Ecser puszta a pesti náhijéhez tartozik. Ráják nélkül. A jövedelem 174 akcse, mégpedig búza tized 10 kile, 120 akcse; kevert tized 4 kile, 24 akcse; széna tized 3 szekér, 30 akcse."

Az összeírásban szereplő "rája" szó földműves adófizetőt jelent. A terményadó (búza tized, kevert tized) számbavételének előírt módja az volt, hogy azt mindig három évi termésátlag alapján állapították meg.

Az adóösszeírásokban szereplő mértékegységek, értékek átszámítása a következő:
1 kile - 25,65 kg;
1 akcse (török ezüstérme) - 2 magyar ezüst dénár;
1 magyar aranyforint - 75 akcse.

1546-ban egy ökör ára kb. 5 magyar aranyforint, azaz 375 akcse volt. Az 1559-es defterekből Ecserre vonatkozóan kiderül, hogy lakosa nincs a helynek, az itt termelt jövedelemből még egy ökröt sem lehetett venni. Feltehetőleg a szomszédos falvakban élő jobbágyok használták Ecser területét. Az adóösszeírásokból kitűnik, hogy nem maradt minden föld parlagon, valószínűleg szántottak, vetettek, hiszen a defter búza- és kevert terményadót is említ. A széna tized kivetéséből kaszáló(k) fenntartására következtethetünk.

Érdemes kilogrammokban kifejezni a terményadó súlyát, hogy érzékeltessük annak mennyiségét, illetve napjaink embere is tudjon mihez viszonyítani:
Búza tized: 10 kile = 256,5 kg, tehát az össztermés kb. 25,5 tonna.
Kevert tized: 4 kile = 102,6 kg, tehát az össztermés kb. 1 tonna.

Napjainkban a gabonatermés hektáronként körülbelül 4 tonna Ecseren és környékén, vagyis a fenti mennyiségű terményeket 0,6 illetve 1/4 hektár megművelésével meg lehet termelni, természetesen napjaink mezőgazdasági technikájának alkalmazásával.

A budai szandzsák 1562-es összeírásában a következőt találjuk Ecserről: "Ecser puszta, ráják nélkül, Csaba falu közelében, a jövedelem a tizedekből 80 akcse." Ekkorra már olyan kevés volt a puszta jövedelme, hogy a török összeíró nem tartotta érdemesnek külön kifejteni, hogy miből is áll össze az.

Az 1580. és 1590. évi defterekben Ecserről mindkét esetben ugyanazt találjuk, tehát valószínű, hogy az összeíró a korább adatokat másolta le: "Ecser puszta, Csaba falu közelében, ráják nélkül, Csaba falu lakosainak birtokában, akik szántják, használják és ott szállást tartanak, amiért a földesúrnak a tizedet készpénzben évről-évre megfizetik. A jövedelem 500 akcse."

Ez az összeírás azt mutatja, hogy a község területét a ráoscsabaiak hivatalosan vették bérbe, illetve művelték, használták, a gazdálkodást a korábbiakhoz képest fellendítették, hiszen a jövedelem a legutóbbi defterhez képest több, mint hatszorosára emelkedett, ami arra enged következtetni, hogy ekkor nyugodtabb évek jártak községünk környékén.

Ez látszik a következő táblázatból is, ahol a környező falvak jövedelmét találjuk magyar aranyforintban kifejezve 1546 és 1591 között:

A fenti adatok Káldi Nagy Gyula már említett könyvéből kerültek feldolgozásra.

Az adatokból nyilvánvalóan kitűnik, hogy a lakott községekben a jövedelem sokszorosa a pusztává degradálüdott falvak jövedelmények.

Mivel a defterek szerint Csaba falu lakói művelték Ecser területét, illetve az előbbi táblázatban a környék leggazdagabb településeként szerepel Rákoscsaba, megkockáztathatjuk azt a feltevést, hogy a korábbi ecseri lakosság ebben a közeli faluban húzódott meg a török portyázások elől, egykori földjeikre innen jártak vissza dolgozni.

A hódoltsági területekről, így az ecseri birtokról is a földesurak nagyobbrészt a felső-magyarországi, török által meg nem szállt területekre húzódtak vissza, és amennyiben megtehették, jobbágyaiktól az adókat igyekeztek behajtani.

Pest vármegye törvényhatósága a török uralom alatt Fülek várában tartózkodott. Sajnos, igen kevés adat maradt ránk a vármegye akkori működéséről, mivel a füleki levéltár elpusztult. Azt azonban meg tudjuk állapítani, hogy a lakosság terhei egyre jobban növekedtek, mivel a török mellett a vissza-visszamerészkedő magyar földesurak is megkövetelték adóikat. Elsősorban a hódoltság határán fekvő falvakra volt jellemző ez az úgynevezett "kettős adózás".

Az ecseri birtokot III. Ferdinánk 1655-ben a Mocsáryaknak, majd később Vámosi Istvánnak ajándékozta.

Az 1686. évi sikeres felszabadító hercok és a szabadság Ecsert mint kihalt falut találták. Pusztává változott, amelyről szinte semmi adat nem áll rendelkezésünkre.

4. A község története a törökdúlástól a XIX. század közepéig

A törökdúlás és az azt követő zavaros idők teljesen néptelenné tették a Duna-Tisza közének nagyrészét. Már a törökök kiűzése előtt felállították az ún. neoaquistica comissiót (újszerzeményi bizottság), amely a felszabadult területek egykori földesurainak birtokjogait vizsgálta felül. Ezzel párhuzamosan közvetlenül a török kiűzése után a magyar hatóságok összeírást rendeltek el annak érdekében, hogy felmérhessék a 150 évig tartó idegen elnyomás által okozott károkat, pusztításokat, valamint hogy számba vegyék a megmaradt értékeket.

Erre az összeírásra 1690-ben került sor, melyben Ecser sok más községgel együtt az elhagyott helységek között szerepel, tehát a török hódoltság itt is csak a pusztulás nyomait hagyta, a történelmi Pest vármegyének majdnem teljes elvadulását eredményezte.

Az elnéptelenedett falu a XVII. század végén Verlain János birtokába került, aki budai kamarai inspektor, illetve közvetlenül a török uralom után Pest vármegye első alispánja volt.

A török kor után, de még a kuruc idők előtt elkezdődött az elhagyott falvak spontán újratelepülése. A közeli lakott területek jobbágyai megkezdték a parlagon heverő földek feltörését. A későbbi céltudatos földesúri telepítéseket megelőzte a lakosság jobb megélhetés reményében történő vándorlása. A környék számos kihalt falva közül Ecseren az elsők között kezdődött meg az újratelepülés.

Az egykori adóösszeírásokban 1696-ban még nem találunk lakosokat Ecseren, hasonlóan a 6 évvel korábbi állapothoz. A község újratelepülési folyamatának kezdete az 1699-es évre tehető, az akkori adóösszeírások szerint ugyanis ebben az évben már 11 család lakik Ecseren.

A következő 2 évben ugrásszerűen megemelkedik a lakosság száma, hiszen az 1701-es adóösszeírásban már 46 családot találunk, melyből 19 jobbágy-, 27 pedig zsellérsorban él. Az ekkori telepesek a közelebbi magyarlakta községekből érkeztek Ecserre, a távoli vidékekről történő migráció csak egy-két évtized múlva kezdődik.

A fenti adatok nem feltétlenül egyeznek meg a családok teljes számával, hiszen az adóösszeírásokban csak az adózó családokat vették számba; a nincstelen családok természetesen nem szerepelnek az adókötelesek között.

Az összeírások szerint ugyanabból a faluból egy-két éven belül jelentős bevándorlás és beköltözés van. Új otthont keresve állandóan úton volt a megye lakosságának nagyrésze. Ennek bizonyítéka, hogy a Rákóczi-szabadságharcban résztvett kilenc ecseri katona neve közül csak kettő fordul elő ismét községünk későbbi összeírásaiban.

"Conscriptio militum

Méltóságos Fejedelm kegyelmes urunk hadaiban ment katonáknak, hajdúknak specificatio-ja n. Pest vármegyében
Ecser
Szabó Máté uram ezriben:

Kosáry Domokos: Pest megye a kuruckorban

A katonák közül Kubis János, Zelenka Tamás és Orácska György neve néhány év múlva már az Alföldön merül fel a szlovák alapítású Tótkomlós első lakói között.

Érdemes áttekinteni a kuruckor előtti gazdasági viszonyokat Ecseren. Az adatokból kiderül, hogy ekkor már széles körű növénytermesztés és állattenyésztés folyt az újraéledt községben.

Az ecseri adózók állatállománya és vetése 1699-1703:

Kosáry Domokos: Pest megye a kuruckorban

Az 1700-as évek elején Svajdler Antal tulajdonában volt Ecser. Ekkor kezdődött el a falu céltudatos földesúri betelepítése, elsősorban felvidéki szlovák illetve kismértékben magyar és német telepesekkel, akiknek utódai alkotják Ecser mai őslakosságát. Ez az a jelentős esemény, amely által községünkben stabil lakoság és faluközösség alakult ki, és amely a XX. század közepéig szinte teljes mértékben, majd később is nagymértékben meghatározta Ecser jellegét.

Ebben az időben községünk egyházilag, mint filia - leányegyház - Isaszeghez tartozott 1705 és 1727 között. Ez azt jelenti, hogy 1705-ben már igény merült fel az ecseri lakosok részéről egyházi ellátásra (anyakönyvezés: keresztelés, házasságkötés, temetés).

A kuruckor után Magyarország népének első számbavétele az 1715. évi országos - regnicolaris - összeírás volt.

A közeli helységek sorában 1715-ben már népesnek találjuk községünk mellett Kerepest, Csömört, Dunakeszit és Csík-Tarcsát (Nagytarcsa).

Az 1715-ös országos összeírásban Ecseren 11 családdal találkozunk, tehát a korábbi (1701) adóösszeíráshoz képest jelentősen csökkent az ecseri lakosok száma. Ennek oka valószínűleg a majdnem egy évtizedig tartó Rákóczi-szabadságharc volt (1703-1711), amely ismét megnehezítette a községek, köztük Ecser fejlődését.

Ebben az összeírásban a következő családfők nevei kerültek felsorolásra:

A fenti családok közül jogi állapotuk szerint 8 jobbágy és 3 zsellér, nemzetiségük szerint: 8 szlovák és 3 magyar család élt ekkor Ecseren.

A település gazdasági helyzete a következő:
Összesen 69 köblös szántóföld; 5 kapás szőlő.
(1 kapás szőlő = 2-300 négyszögöl, amennyit egy ember egy nap alatt be tud kapálni.)
Jövedelemről nincs említás 1715-ben.

A következő Ecserrel kapcsolatos írásos emlék 1716-ból származik, amikor a község földesura, Svajdler Gábor, határkiigazítást követelt Ráday Pál akkori maglódi földesúrtól. Ráday Pál ellentmondott az ecseri földesúr kérésének, azonban Pest vármegye ennek ellenére elrendelte a határkiigazítást Ecser és Maglód között, mely 1716. október 26-án Imre János alispán jelenlétében meg is történt. A két földesúr viszálykodása ezután tovább folytatódott. Az 1717. decemberi megyei közgyűlésen Ráday Pál tiltakozást nyújtott be Svajdler Gábor ellen. Ebben Ráday tiltakozott az ellen, hogy Svajdler gábor ecseri jobbágyai földesúri jogait és birtokait háborgatják. A következő évben (1718) a két földesúr mégis megbékélt, és mindketten "békességes határjárást" kértek, és kaptak a vármegyétől.

Lakossági szempontból fontos esztendő 1720, mivel ekkor került sor a következő országos jobbágyösszeírásra.

A török idők alatt elnéptelenedett területekre folyamatosan érkeztek a telepesek. Ennek bizonyítéka, hogy az ekkor készült összeírásokban az öt évvel előbbihez képest megduplázódott a családok száma, a művelt földterület pedig 31%-kal növekedett.

Az összeírásban a következő családfők nevei szerepelnek:

Jogi állapotuk szerint a fenti családok közül 12 jobbágy és 9 zsellér státuszban volt.

A gazdasági állapotra vonatkozóan 201 köblös szántóföldről, illetve 21 kapás szólórő történik említés. Jövedelem 1720-ban kocsmából 10 forint. A jobbágyok közül 11 család rendelkezett szántóval, 2 család új ültetésű szőlővel. Rét és legelő alig volt Ecseren, a jobbágyoknak bérelniük kellett. Ekkor már kétnyomásos gazdálkodást folytattak szántóikon. Az összeírás szerint egy közepes esztendőben az elvetett gabona háromszorosát adta vissza a föld.

Valószínű, hogy a környéken még bőven volt letelepedési lehetőség, hiszen az 1715. évi összeírásban szereplő családok közül egyik-másik nem szerepel az 1720-as összeírásban, amiből arra következtethetünk, hogy az illető család továbbvándorolt, máshol keresett megélhetést.

Ecsert 1722-ben Gróf Grassalkovich (I.) Antal vásárolta meg 1700 forintért a Svajdler családtól. Gyaraki Grassalkovich Antal ügyvéd kisnemesi sorból emelkedett fel a Neoaquistica Commissio elnökségére. Az itt szerzett érdemeiért III. Károly (1711-1740) királyi személynöknek nevezte ki, 1732-ben pedig bárói rangot adományozott neki. 1743-ban Mária Terézia (1740-1780) grófi rangra emelte, illetve aradi és nógrádi főispánná nevezte ki.

Grassalkovich a korábban megkezdett telepítést birtokain - így Ecseren is - tudatosan és ösztönzően folytatta tovább, ennek köszönhetően községünkben 1728-ban már 33 család él, melyből 20 jobbágy, 13 pedig zsellér, melyet az egykori dicalis- (adó)összeírások közölnek. Az összeírás szerint Ecseren ekkor már háromnyomásos gazdálkodásban művelték a földet. A földesúr vallásos katolikus lévén, elsősorban római katolikus vallású szlovák telepeseket hozott uradalmába. Az egyre nagyobb számú ecseri lakosság igényeinek kielégítése érdekében megvásárolta Ráday Páltól Vecsés és Halom pusztát, melyet 1730-ban már az ecseriek műveltek.

Az 1730-as adóösszeírás szerint Ecsernek 50 adózó családja volt. Ez ötször annyi, mint 1715-ben, és majdnem háromszorosa az 1720-ban összeírt családoknak. Érdekes, hogy az 1730-as adóösszeírás felhívja a figyelmet arra, hogy Ecseren az elhunyt jobbágyok helyébe zsellérek léptek: "In locum demortuorum inquilini advenerunt."

A XVIII. században a község a Váci járáshoz tartozott közigazgatásilag. Az Ecserhez tartozó Vecsé-pusztán akkoriban ecseri lakosként nyilvántartott gazdasági cselédek, pásztorok éltek, főként állattartással foglalkoztak. Ezt igazolja a máig fennmaradt "Juhállás" elnevezés is. A II. József (1780-1790) korabeli katonai térkép leírásai is állattartásra utalnak a juhállási részeken (kutak, vízfelvételi állomás, pásztorok, juhászok szállása). Ecser község határait hivatalosan I. Grassalkovich Antal idejében határozták meg először. A határmegállapítás 1729. június 7-én történt meg. Mivel Üllő birtokosa a váci püspök volt, szükség volt az újonnan létrejött Grassalkovich-birtok határainak pontos kitűzésére.

Az erről készült jegyzőkönyv a következőképpen tájékoztat:

"Grassalkovich Antal, a váci püspökség és káptalan között létrejött megegyezés jegyzőkönyvbevétele a közösen érdekelt határügyben Vecsés, Ecser, Üllő, továbbá Halomegyháza kötötti határjárás alkalmából az érdekelt szántók és telkek ügyében mindkét fél részéről közös elhatározás és kezdeményezés útján létrejött egyzség alapján:

Mi alulírott szolgabírók és Pest-Pilis-Solt t.e. vármegyék esküdtjei tudtúl adjuk, hírül adván mindenkinek, akiket illet, hogy miután a váci püspökség és a tisztelendő váci káptalan és ugyancsak velük ezen Pest vármegyéhez tartozó Üllő község földesurai között megegyezés jött létre és pedig teljes jogu meghatalmazottjaik utján, egyrészről főtisztlendő Arbay János kanonok, tekintetes és nemzetes Bajcsy János urak, másrészről tekintetes és nagyságos Gyaraki Grasalkovich Antal mester, ő császári királyi Felségének magyar királyi kamarai tanácsosa és magyar királyi jogügyi igazgatója, nemkülönben ugyanazon királyi Szent Korona ügyésze, továbbá Ecser, valamint Halomegyháza és Vecsés puszta földesurai között azon ellentéteknek barátságos elsimítása céljából, amelyek a nevezett Üllő és Ecser földbirtokok egymással érintkező határai és különösképpen azon részre vonatkozólag támadtak, ahol azok a maglódi határral érintkeznek...

...Az alulírott napon és évben a nevezett határokban a helyszínen a felek értesítése után kimentünk, hogy azon a helyen az ellentéteket kölcsönös megbeszéléssel megszüntessük...

...Miután Üllő község a nevezett Vecsés és Halomegyháza pusztákkal határos, mi ez irányban is határjárást tartottunk, bár Üllő és Vecsés között semmiféle tényleges ellentét nincs, a felek mind a megnevezett vitás határokra, mind egyéb vitánkívüli ügyekben a nevezett község lakóinak biztonsága céljából, egyéb ügyekben és ebben is, ki akarták az ellentéteket kerülni (főkép, minthogy ecseriek is birtokolnak a vecsési határban)...

...Minderről, miután a felek egymás között megegyeztek és egyetértettek, nyilvánvalólag tehát ahol szükséges volt új határjelek emeléséről, valamint a régiak megújítéséról, ezen bizonyság oklevelünkben jelzett érdekelt felek jogainak jövőbeni biztosítására kiadtuk...

...Kelt Ecser községben, az Úrnak 1729-ik évében, május hó 19-ik napján Huszár István, a nevezett nemes vármegyének szolgabírája, Kászonyi József esküdt."

A folyamatos Grassalkovich-betelapítések hatására a község lakossága egyre nőtt. 1744-ben már 79 család lakta, az 1760-as összeírások szerint pedig már 87 család élt Ecseren.

Ekkor már iparosréteg is kialakult községünkben, hiszen az összeírás 1 mészárost, 1 kovácsot, 1 kocsmárost és 1 takácsot is említett. Az állatállomány 138 igás ökör, 147 hámos ló, 139 fejős-, 1 meddő tehán, 39 marha gulyában tartva, 4 ló ménesben tartva, 368 fejős juh, 44 sertés, 4 méhkas. A községben összesen 1566 pozsonyi mérő őszi gabona, 514 mérő árpa, 498 pozsonyi mérő zab termett, illetve 131 akó bor.

A megszaporodott lakosságot már nem tudta megfelelően ellátni az isaszegi plébánia, ezért 1727-ben a szomszédos Üllőhöz csatolták Ecsert, mint filiát.

Tíz év múlva azonban gróf Grassalkovich Antal szükségesnek tartotta megalapítani az önálló ecseri plébániát, amely 1737-ben kezdte el vezetni községünk anyakönyveit. A község földesura 1735-ben egy régi kápolna helyén kezdte építtetni Paduai Szent Antal tiszteletére egytornyú római katolikus templomunkat, és az akkori viszonyok szerint kényelmes paplakot. Ez a templom ma községünk egyetlen műemléi épülete, melynek évszázados történetét magába foglaló Historia Domusa 1757-től írodik. Az elkészült templom első leírása 1740-ből származik.

Ugyancsak 1740-ben alapította a földesúr Ecser első iskoláját. A templom-, plébánia- és iskolaleírási okiraton találunk először adatokat Ecser vezetőire vonatkozóan: Andreas Piros, Josephus Harazin, Franciscus Chrenek, Jacobus Turcsik, Michael Csermus, Joannes Skrenya, Jacobus Moravcsik, Andreas Szűcs, Thomas Pinczel, Martinus Pintér.

Az 1740-es okmány a következőképpen hangzik:

Az ecseri templom inventáriuma

Felvétetett 1740. július 20-án

Az ecseri plébániatemplomot 1735-ben kezdték építeni, báró Grassalkovich Antal adományából, amikor használhatatlanná vált a község erejéből épített kis templom, amely Valkovich Piros András kertje mellett állt, ott ahol most a halottasház található.

A (templom fletti) patrónusi jogot a fent említett báró Grassalkovich Antal tartja fenn magának. A templom búcsúnapját június 13-án, védőszentjének, Páduai Szent Antalnak ünnepén tartják.

Az oltáron Páduai Szent Antal képmása látható, valamint négy fa gyertyatartó (kandeláber), egy zárt, hordozható tabernákulum a megfeszített Úr képével, és egy Jézus képmás található.

Van a templomnak minden színben - a szent időszakoknak megfelelő - miseruha készlete, a hozzá tartozó stólával, kézelővel, van kehely kehelytakaróval. Az Oltáriszentséget egy szelencében őrzik, mert a templomnak jelenleg nincs cibóriuma. Van két miseing, két vállkendő és cingulum, amelyek közül egy már rossz állapotban van. Van egy fém szenteltvíz tartó, egy valóban nagyon régi csengettyű, egy temetési kereszt, vizeskorsó, fém persely, egy aranysárga tömjénező a hozzátartozó edénnyel, egy nagyon régi misekönyv, egy szlovák nyelvű evangélium és egy rossz állapotban lévő szertartáskönyv.

A plébánia leírása

A plébánia a község háza. Az első plébánost, Zitvánszky Mártont 1740 június 18-án iktatták be. Fizetése az itt leírtak alapján történik. A község lakói kötelesek a plébánosnak, az esküdtekenek (bíráknak) és az egyházi elöljárónak terményt aratni és azt beszolgáltatni, amint az előző plébánosok is részesedtek ebben, amíg Ecser filiája volt Isaszegnek, majd Üllőnek.

Van a plébános úrnak káposztaföldje a forrásnál és a vizesároknál kenderáztatója, valamint köles-, len- és kukoricaföldje a község lakóinak földjei között. Ezeket a község tartozik megművelni. A temés a plébános urat illeti. A plébános úrnak két kertje van, az egyik termése eladásra, a másiké konyhai használatra szolgál. Ezeket is a község tartozik gondozni a (fentebb) leírtaknak megfelelően.

A plébános minden tavaszi és őszi termésből, a zöldségféléből, a kölesből,, kenderből, lenből, képosztából, burgonyából valamint a bárányokból, borból és a misepénzből részesedik, mert mint helyi territoriális úr jogos számára aa kilenced vagy a tized.

A plébános úrnak három urna misebor jár, amit ugyancsak a község fizet. Húsvétkor és karácsonykor kapnia kell a plébános úrnak egy császári arnyat (rénusi forintot), Páduai Szent Antal ünnepén két forintot, hogy vendégeit elláthassa. Úrnapján egy bárányt vagy egy disznót kap.

A plébánosnak beleszólása van a bíróválasztásba. Ő választja ki a kántort is. Amikor felesketi a bírákat és az esküdteket, ötven dénárt és két icce bort kap. Tizenkét esküdt a szokásos, akik között az első helyen van az egyházi elöljáró.

Az egyházi elöljárónak a kaszálóból és a szátóföldekből is szabad tizedet vennie a felosztáskor, de ilyenkor kitűnik az igénylők között ki a józan, ki a mértékletes.

A község tartozik segítségére lenni a plébános úrnak, amikor ez szükséges, és ha a plébános úr szükségesnek tartja, a bíró is tartozik közügyekben segítségére lenni.

Az iskola leírása

A tanítót a plébános úr alkalmazza. Fizetést előírás szerint kaphat. Az őszi és tavaszi termésből a plébános juttat a számára kaszáláskor és betakarításkor. A tanítónak van zöldségeskertje és másfél kertje a szükségleteire, valamint káposztása és szántóföldje is.

Nagyobb ünnepkor - így húsvétkor és karácsonykor - ötven dénárt kap, az egyszerűbb temetésnél a requiem énekléséért és a temetési menet rendezéséért húsz dénárt, virágvasárnap szintén húsz dénárt és ha részt vesz a passiójátékban, azért is húsz dénárt és egy icce bort kap.

Az iskolát a község köteles rendben tartani, ahogyan ez a rendelkezésekből is kitűnik

A harangozó fizetése

A harangozónak a község tartozik földet és zöldségeskertet adni, amelyet ő maga művel meg. A harangozó fel van mentve a tized és más jobbágyterhek alól, vihar idején végzett tizenkét harangozásért ötven dénárt kap. A község tartozik neki segíteni a harangozásban, és amikor távol van, a kántor tartozik őt helyettesíteni. Nagyobb ünnepeken a harangozónak jár a községtől három font búza és két icce bor.

Gróf Grassalkovich Antal már 1733-ban kérvényt nyújtott be III. Károly királyhoz, melyben kérte, hogy a Pest vármegyében, Ecser községben lévő katolikus egyházra adja meg a földesúri "ius patronus"-t, vagyis a kegyúri jogot. A gróf egyben kötelezte is magát, hogy kegyúri kötelességének mindenben eleget fog tenni. Felségfolyamodványa a következő volt:

"Legszentebb Császári és Királyi Felség!

Minthogy birtokaimon néhány templomot alapjától kezdve felépítettem, másokat újjáépítettem, szándékom az, hogy azokat fenntartsam, és még néhányat tataroztassak. Azt hiszem, semmiképpen sem méltatlan szándékaimhoz, ha azt említem, hogy kegyúri jog nekem még nem adományoztatott. Ezért alázatosan Legszentebb Felségedhez fordulok alattvalói mély tisztelettel azt kérvén, hogy Császári Királyi Legszentebb Felséged kegyességéből és jóságából birtokaimon és pedig Kerepes, Isaszeg, Csíktarcsa, Sidó, Csömör, Ecser és Soroksár Pest vármegyei községekben, azonkívül Nyitra megyei Gyarak községben, minden vele járó külsőségekkel és jogokkal nekem a kegyúri jogot legkegyelmesebben adományozni kegyeskedjék.

Legszentebb Felséged kegyelméért és kegyességéért ép úgy élek és halok, amint, hogy vagyok Legszentebb Felségednek legalázatosabb és örökre hűséges alattvalója:

Grassalkovich Antal báró."

A kérvény pozitív elbírálást nyert, mely alapján 1733. március 9-i dátummal megkapta a kegyúri jogot a földesúr. Mint kegyúr, végrendeletében a következőket említette az általa alapított ecseri plébániáról:

"6. Azonkívül az Ecseri és Sződi Templomokat és Plébániákat megépítvén az oda való Parochiákat néhai Msagos Váci püspöl gróf Abthan püspökkel tett Contractusom szerint úgy fundáltam, hogy az odavaló plébánosok minden szombaton sz.misét érettem és maradékaimért mondjanak magam Cassajából lévén esztendőnként mindenikének harminc forintja."

(Testamenti Grassalkovichani circa celebrationem Sacrorum No. 32. ex Codicillo deneti olem Comitis Antonii Grassalkovich 20. Jan. 1771-o. conditio. A sződi plébánián lévő Historia Domus Ao 1740, 53, 68.)

Grassalkovich, hogy a birtokok intenzív megmunkálását minél eredményesebbé tegye, Gödöllő székhellyel 1746-tól kezdődően három gazdasági kerületet hozott létre. A sződi, zsidói és ecseri ispánságok élén egy-egy ispán állt. (Később ez bővült, mivel a dunakeszi, csömöri és isaszegi kerület is megalakult.)

Községünk gazdasági életére és a faluközösségre vonatkozó fontos forrás az a szerződés, amelyet az ecseri jobbágyok 1728-ban kötöttek földesurukkal a fizetendő adóra vonatkozólag. A szerződés, mely 1728. április 25-én került aláírásra Pesten, a faluközösség jogait rögzítette a következők szerint:

Mi, Ecseri Bírák és Lakosok mind közönségessen vallyuk levelünknek rendiben: Hogy Tekintetes Nemzetes és vitézlő Grassalkovics Antal örökös Földes Urunkat Jobbágy Kötelességünk és esztendő által való adónk iránt egyeztünk meg alább írott mód szerént

1. Vecsési pusztáját nékünk engedi őkegyelmed mellybül tartozunk ő kegyelmének fizetni 120 Forintot, úgy mindazonáltal, hogy a Falut nagyobbítsuk és a lakosok szaporíttasanak.

2. Ecseri határtúl adót fizetünk esztendőd által 60 Forintot mellynek felét Szent György napkor, felét Szent Mihály napkor tartozunk be tenni.

3. Mindennémű Terméseinkbül az Ecseri határban az igaz Kilenczedet ki adgyuk.

4. Minden szántásnak idejében az Uraság számára 2 napot szántunk, azt az Uraság Gabonájával be vettyük és annak idejében fel takarittyuk, és min azt, mind az Kilenczedet a hova parancsoltatik, oda viszük.

5. A hol az Uraságh parancsolni fogja ottan Juhostúl Két nap kaszálunk, és azt az után fel is takarittyuk, és Kazalban rakjuk az Uraságh számára.

6. Tüz bereki erdőbül vagy az Uraság más közelebb lévő erdőbül 24 öll fát administrálunk Pestre.

7. Az Ecseri határban lévő Uraságh szöllejit háromszor annak jó idejében meg kapállyuk esztendőnként.

8. Minden esztendőben az Urakk konyhájába adni szokott ajándék fejiben adunk esztendőnként tyúkot 150, ludat 12, vajat egy akót, és 300 tojást.

9. A Korcsma pedigh Szent György naptul fogva Szent Mihály napig az Uraságh, azután pedig Szent György napig a falué leszen.

10. A Mészár szék jövedelme pedig további tetszéséig az Uraságnak most kezünknél hagyattatott.

11. Az egyébb szolgálatokból említett Földes Urunknak úgy mint Atyai Gondviselésre hagyván magunkat valamint hogy szaporodásunkat kivánja, úgy szintén remélyük úgy méltóztatik reánk vigyázni, hogy szaporodásunkat és meg maradásunkat tapasztalhatja.

Költ Pesten 25a Április Ao 1728.

Bíró: Piros András
Esküttek: Melczer János, Valaki Mihály, Hrenek Ferencz"

A Mária Terézia-féle úrbéri rendezés az állami adóalanyokat volt hivatva védeni a földesúri kizsákmányolás ellen, azzal, hogy egységesen kívánta megállapítani az úrbéri terheket az ország egész területére nézve. A rendezés hatékony előkészítéséhez szükséges felméréseket 1768-ban végezték el a megye tisztviselői. Ebből a felmérésből kiderül, hogy ekkorra jelentősen megnövekedett az ecseri lakosok száma, hiszen a község szűkebb határa már nem tudta a falut eltartani. ezért a vecsési pusztát vették bérbe. Az országban egységesen 9 kérdést intéztek a falvak jobbágyaihoz, az ezekre adott válaszok alapján kíszítették elő az egyes települések urbáriumát. A feltett kérdések, illetve az ecseriek válaszai a következőképpen hangzottak:

"1. Vagyon-é valamelly urbariumjok, s ha vagyon, minéműek és micsoda üdőtül fogva hozattatott bé?
- Urbariumunk most nincsen, se azelőtt nem volt soha is, hanem volt intermalis contractussunk mostani mélt. uraságal, melly még 1728. esztendőben adatott volt, a midőn ezen hellységet merő puszta formán szerzette.

2. Ahol penigh semmi urbariumok ekkoráig nem voltak, contractus szerint-é, avagy bevett szokás és usus szerint az jobbágyi roboták tétettek? És ollyatin robotáknak pedighlen ideje mioltátúl fogvást kezdődőtt és vétetett bé? Nem de nem talán az mostani contractusok előtt más urbariumok voltak, és azok micsodássak voltanak? És mikor kezdődőtt mostani robotolásnak módgya?
- Az adónk valamint az előtt, úgy most is említett contractus szerint szedettetik ecséri határunkbúl. De robottbéli szolgálatunk s kötelességünk is meg szaporítatott, mert Herédi nevezetű tisztartóságában ecseri határunkban az uraság táblái 3 vetőre ki szabadatván, azokat kölletet szántanunk, bévetnünk és föl aratnunk.

3. Ahol semmi urbariumok és contractusok nincsenek, az szokott és ususban vett jobbágyi adók mibűl állók; ezen főllyűl mikor és mi móddal az ollyatin szokásban vett robotok kezdőttek?
- 1728-ik esztendőben tett contractus szerént 60 Ft-ot fizettünk, és azon felül a plébános számára 90 Ft-okat; s ezen fizetésben eddig állandó képpen tartattunk. Ezen kívül culinárékat esztendőnként praestalunk, ugy mint: vajat iczét nr. 64, tojást nr. 500, tyukot nr. 300, ludat nr. 12. Ezeknél egyebet semmit sem adunk.

4. Minden helségnek micsoda és minémő haszonvétele, ugy ellenben micsoda kárára szolgálló állapoti határiban vannak?
- Köz javunknak mondhattyuk, hogy régenten volt mind az előbbeni, mind a mostani uraságnak majorsága földgyei és szölleje is, mellyet mi műveltünk, de az mostani mélt. uraság szaporítani kívánván bennünket, mind az majorságbeli földeket, mind a szőlőt ingyen közénkbe osztotta; egyedül juhokat tart határunkban. - Vagyon mészárszékünk, mellytül 20 Ft-ot az uraságnak árendát fizetvén, köz szükségeinkre hasznát veszük.
Mivel pedig szaporodásunkhoz képpest szoros határunkbul nem élhetnénk és kivált marhát nem tarthatnánk, Vecsési pusztát valamint az előtt fönt 'irt contractus szerint árendáltuk, ugy most is árendállyuk az uraságtul 150 Ft-okban; mindazonáltal meg vallyuk hála adó szível, hogy idegenek sokkal többet adnának érette. - Birjuk e mellett tsik-tarcsaiakkal Halom-Egyházi pusztáját is az uraságnak 1000 Ft árendában 6 esztendőtül fogvást, mellyet idegenektül elvett, a kiért mások 1200 Ft-ot, most pedig, az árendánk Szent György napkor eltelván, 1400 Ft-ot ígértek; de bennünket még is azon 1000 Ft árendában conservál. - Közjavunkra s lelki vigasztalásunkra szolgál, hogy az mélt. uraság szép templomot és parochiát épített számunkra, plébánussal provideált bennünket. Sőt a plébánust is nagy részében maga fundálta, esztendőnként felül irt 90 Ft-okhoz maga cassájából 30 Ft-okat adván, in-summa 120 Ft-okkal fizeti; s következendőképpen tülünk a lecticalét nem is veszi emlétett plébánus, kinek ekoráig ingyen adott mélt. uraság tüzre való fát is, mellyet magunk tartoztunk volna szerezni. - Csekély tilalmas erdőt nevelvén határunkban a mélt. uraság, mivel abbúl épületnek való fa ki nem telik, épületeinkre (akinek szüksége vagyon), sőt közszükségünkre is tűzre való fával azon mélt. uraság maga más erdeibül ingyen segét bennünket. - Szőlő hegyünk vagyon magünk határában. - És fél esztendeig birjuk a bor korcsmát, a ki köz segedelmünkre szolgál. Fogyatkozása határunknak az, hogy tellyességgel semmi rétjeink nincsenek határunkban egy darab réten kívül, mellyet plébánusunk és iskola mesterünk (aki egyszersmind notáriusunk is) részére szoktunk kaszálni. - És hogy határunknak nagyobb része igen homokos, sovány és terméketlen. - Marha járó földünk is igen kevés az határunkban.

5. Hány és micsodás szántóföldeket és réteket egész ház helyes jobbágy bír, egy hold föld hány posonyi mérőre való, és a réteken maga ideiben sarjut kaszálni lehett-é?
- Vannak két vetőre való földjeink: egy vetőben egész helyes ggazdának 7 szántó fülde, akikben őszit és tavaszit el vethet 22 p. mérőt. Ezen kévül gyalogoknak, akiknek háza vagyon, egy vetőben mindenikének 3 szántó füldgye vagyon, akikben őszit és tavaszit 6 p. mérőt el vethet. Vagyon határunkban minden gazdának egy káposztás kerte, amelyben az egész helyes gazda el vethetne egy szakajtó gabonát. - Nem különben vagyon minden gazdának egy darab kender fülde is, mellyben fél kila gabonát el vethetne. - Vagyon a szántó földeken kívül minden gazdának 1/3 rész p. kila gabona alá való kukorica fülde is. - Szérüs kerteink is vannak, mellyekben egy egész ház helyes gazda 1 1/2 p. mérő gabonát bé vethetne. - Valamint a szántó földekben, ugy ezekben is 4 gyalogoknak annyi vagyon, mint egy egész helyes gazdának. Rétünk magunk határában, amint fönt jelentettük, semmi sincsen. Árendás pusztákon sarjut kaszálni nem szoktunk, mivel kaszálás után marha járásnak fordétatik.

6. Egy-egy jobbágy által hány napi és minémő robot, mennyi számú vonyó marhával eddiglen az uraságnak tétetődött, és az menetelek az jővetelekkel az jobbágyoknak számláltatott-é az robotában, vagy sem?
- Mivel határunk kicsinysége miatt a mélt. uraság határunkban volt majorság földeit, amint föllebb meg jelentettük, közénkben osztotta és másokat Kakucsi pusztán ki szabatott, réteket is ottan magának exscindált: robottáink iránt olly rend tartatik, hogy mélt. uraságnak nevezett pusztáján (melly tülünk lovakkal 3 órányira vagyon) 3 vetőre kiszabott tábláit tartozunk szántani, bé vetni és föl aratni. Mellynek minden szántását vetésével edgyütt alkalmatos üdőben 3 nap alatt szoktuk el végezni, és midőn egész erőnkel ki megyünk, 3 nap alatt az őszit le arattyuk és tavaszit le kaszállyuk, s két nap alatt ott helyben béhordgyuk. Kaszáláskor 3 nap alatt kaszálunk ugyan azon Kakucsi pusztán, és ott hellyben a szénát öszve rakjuk. Ezeken felül valamit parancsol az mélt. uraság, mindeneket véghez viszünk. A többi között olly rend tartása vagyon a mélt. uraságnak, hogy szükségéhez képpest az uraságh munkáinak minden dominiumbéli hellységbül, a szerént magunktúl is, egy héti soros szekér s azon kivül gyalog munkára az hellységeknek ereihez képpest a proportione 2 vagy 3 gyalog ember is rendeltetik Kakucson, mivel mi Gedellőre nem szolgálunk. Ezen héti soros szolgálatok csak a feő mezei munkák után szoktak lenni s azok sem mindenkor, hanem csak azon időkben, midőn szükségessek, ugy hogy ezen héti sorok a multt esztendőben legh föllebb kétszer jutottak egy gazdára, előbbeni esztendökben pediglen többször is.

7. Az kilenczed eddighlen és micsoda időtül fogvást mikbűl adatott és azon kilenczednem ki adása azon vármegyébéli más dominiumokban szokásban vagyon-é? És miket még az jobbágyság más adó feiben esztendőnkint maga földes uraságának adott, és jelessen az adók és ajándékok az főldes ur által akár kész pénzben, akár naturálékban mibül állók?
- Valamint más helyeken, kik nem curiálisok, ezen nemes vármegyében, ugy a mi hellységünkben is tizedet és kilenczedet szoktunk adni mindennémű termésbül, hanem Vecsési pusztárul hetedet adunk. Az adó fizetésünket már fönt meg jelentettük. Ajándékot semminémű titulus alatt soha sem adtunk, nem is praetendáltatik tülünk. Diaetalis taxát vagy menyegzői s egyéb másutt szokott ajándékot sem attunk ekoráig. Söt dicsekedni kölletik mélt. uraságunkkal, hogy akarmelly szükségünkben és kiváltt terméketlenség üdejében gabonával, mindenkor csak új fejében és nem pénzért, minden interes avagy annak fejében teendő szolgálat nélkül segítetünk, sőt szükség üdejében, amint tavali esztendőben tapasztaltuk, egész kaszálás alatt robottunkban maga kenyerén tartott bennünket; ezen kívül heti soros robottban lévőknek is hetenként holl két kenyéret, hol 3 garast parancsolt mélt. uraságunk. Némellyekközülük hitelben adott marhával segétetvén, most is tartozunk a mélt. uraságnak ezen hellységünkbül fl 75 d 31.

8. Hány puszta ház helyek vannak minden helségben, melly időtűl fogvást, és mi okbúl pusztultak el, és ki által birattatnak?
- Istennek hála, puszta ház helly nincsen hellységünkben; urunk birodalma két annyinál is föllyeb szaporitott bennünket. Mert ha úji jobbágy szálitatik, épületre való fa ingyen adatik néki, és azon kivül hatt forintal és 6 kila buzával ajándékul segitetik a mélt. uraság által.

9. Az jobbágyok szabadok-é vagy örökössek?
- Örökös jobbágyoknak tartyuk magunkat.

Blazsek Jakab, Ecseri helységnek fö birája + Coram me Antonio Jedlicska, eiusdem possessionis iurato notario m.p. (Pecsét)"

A válaszokban említették a jobbágyok, hogy a földesúr egyedül juhokat tart az ecseri határban, erre utal a ma is használt Szalaska-dűlő elnevezés, mely szlovákul juhásztanyát jelent. A felmérésben szereplő kenderföldre ma a Konopnyica-kenderes dűlő emlékeztet. Valószínűleg kölest is termeltek, hiszen a Prosznyiszka dűlő neve kölesföldet jelent.

Grassalkovich Antal birtokain ösztönözte a letelepedéseket, ezért különböző kedveznényeket nyújtott az újonnan betelepülő jobbágyoknak, földet, szőlőt, építőanyagot búzát és pénzt juttatott nekik. Mivel a Grassalkovich-levéltár a II. világháború alatt elpusztult, nagyon neház adatokat találni arra, hogy honnan érkeztek a telepesek községünkbe. Az újonnan érkezett jobbágyok származására neveik és vallásuk alapján lehet következtetni. A Grassalkovich Antal földesúr idején érkezett jobbágyok adatai sok hasonlóságot mutatnak a Zólyom megyei katolikus vallású Valaszka (Valacka) község lakóinak neveivel, ahol együttesen szerepel a községünkben igen gyakori Turcsány, Szlivka és a korábban előforduló Boldits név. EGy másik utalás az ecseri katolikus egyházi anyakönyvben 1738-ban szereplő Valkovszky (magyarul Valaszkai) név is. Másik feltételezés, hogy Trencsén környékéről származik az ecseri családok egy része. Ecser egyik legidősebb lakója, Majzik Terus néni szlovák beszédén még érezni a közép-szlovákiai, Trencsén környéki tájszólást.

Ecser úrbéri tabelláját 1770. április 21-én "hirdették ki".

A községben a rendezés után csak egész és féltelkes jobbágyok valamint zsellérek találhatók, "ez utóbbiaknak mindnek van háza, belső telkük nagysága 2 pozsonyi mérőre való, más illetőségük földből nincsen". Az egész illetve a féltelkes jobbágyok úgyszintén 2 pozsonyi mérő nagyságú belső telekkel rendelkeznek. Az egész telkesek egyenként 38 hold szántóval, míg a féltelkesek a felével, 19 hold szántófölddel rendelkeznek. Valószínűleg az ecseri határ szűk mivolta miatt nem történik említés a rétekről, hiszen még az egész telkes jobbágyok sem birtokoltak rétet. Az urbariumhoz adott vallomás alapján az ecseriek közösen vették bérbe gróf Grassalkovich Antaltól a vecsési pusztát legelő céljára.

Társadalmi tagozódás 1770-ben a tabella szerint:

A szerződés szerint az egész telkes jobbágyok évenként 52 nap marhás robotot, vagy e helyett 104 nap kézi szolgálatot voltak kötelesek földesuruknak ledolgozni, a féltelkesek ennek a felét, míg a zsellérek 18 nap kézi szolgálattal tartoztak a földesúrnak.

Az ecserieknek ezenkívűl adóként a következőket kellett fizetniük.

A szerződés utóiratában rögzítették, hogy az adókat Szent György napjáig kell megfizetni. A marhás robotot a jobbágy saját marhájával, szekerével, boronájával és ekéjével köteles végrehajtani.

Fa és nád beszolgáltatására az ecseriek nem voltak kötelezve, erről a szerződés utóirata így rendelkezik:

"13. Mivel ezen helységben a favágásnak, úgy a nádnak fogyatkozása miatt a jobbágyok ezen javakkal nem élnek, azért sem öll fának, sem nád kévéknek sodrásával és vágásával nem fognak tartozni."

Az urbáriumhoz 1792-ben kiegészítésként készült jobbágy-összeírás szerint Ecseren ekkor már 60 család lakott.

Az úrbéri tabellák elkészülte után rendszeres megyei összeírásokban rögzítették a lakosság számát. Ezeknek köszönhetően a XVIII. század végétől pontosan nyomon követhetők egy-egy település demográfiai, gazdasági helyzetének változásai, így a korábbiakhoz képest sokkal pontosabban bemutatható egy-egy település története.

Írásos emlékként maradt fenn a maglódi evangélikusok 1773-ban készült jegyzőkönyve is, mely a katolikus-evangélikus templomperrel kapcsolatos tanúvallomásokat rögzítette. A tanúk között több ecseri lakos is szerepelt: Matthias Pintér, Thomas Jager, Jacobus Blásik.

Grassalkovich (I.) Antal halála után virágzó uradalmat hagyott fiára, II. Antalra. Közvetlenül I. Antal halála után felesége, báró Klobusitzky Terézia vezette a birtokot mintegy 10 éven át.

Grassalkovich II. Antal idejének legnagyobb részét Pozsonyban és Bécsben töltötte, kevesebbet törődött az uradalom ügyeivel, mint apja. 1784-ben II. József császár (1780-1790) német birodalmi hercegi rangra emelte őt, ami után még kevesebb ideje maradt a gödöllői birtok kezelésére.

Az 1777 és 1785 közötti években törvényes megyejáráson vették számba a váci püspökséghez tartozó községek egyházi birtokait, illetve a községek egyházzal szembeni kötelezettségeit. Az 1777. évi Canonica Visitatio szerint az ecseri római katolikus templomnak hétmutációs orgonája volt, amelyet 140 rajnai forintért vettek. A gödöllői templomból Grassalkovich Antal közbenjárására Nepomuki Szent János képet kaptak az ecseriek, amelynek napjainkra nyoma veszett. Az Ecseren 1842-ben kelt Canonica Visitatioban (Püspöki látogatás jegyzőkönyve) rögzítették az egyházi javadalmakat a következők szerint:

"Canonica Visitatio 1842 Szent Mihály havának 9ik napján:

Az Ecseri Plébános úrnak és az ő plébánia köréhez tartozó egyéb egyházi szolgáknak járandósága 1777 és 1785 esztendei Törvényes Megyejárás alkalmával elrendeltetett.

I. Az Ecseri Plébános úrnak Ecseri birtokai:

Egy jobágytelki állománya 26 holdból + egy pótlékból áll:

- Strk nevezetű dűlőben: 4 1/3 hold
- Vecsési úton: 4 holdnyi
- Prosznyiszka dűlőben: 4 hold
- Kamenyica dűlőben: 4 1/3 hold
- Szólók alatt dűlőben: 4 1/3 hold
- Cvik dűlűben: 5 hold
- Kenderes dűlőben: 1 hold

A község ktelessége: művelni, plébániai trágyábal javítani, learatni és a parochia szérűskertjébe hordani. Tartozik még a plébániai birtokhoz: 600 négyszögöl kenderföld, melyet a község köteles felszántani, 300 négyszögöl káposztaföld, 12 kapás szőlő, melyet a plébános saját kölstségén műveltet. Házi és szérűskertej, melynek körülsáncolására a maglódi hívek kötelezettek.

A község kötelessége még a paplak udvarát, kertjét kerítéssel ellátni, azt karbantartani, a gabonát a malomba szállítani.

II. Párbér: 1 pozsonyi mérő jól kiszelelt búza és 30 Korona

Amennyiben nincs kiszelelve, akkor a mennyiség 7 itszével megemelkedik.

Vegyes házasságú házaspár, illetve özvegy a fentiek felét köteles megfizetni.

III. Stóla:

a) Esketés 1 Forint
b) Újnők és gyermekágyasok avatásául: 30 Korona
c) Koporsóbatételkor, illetve beszentlésekor: 30 Korona
d) Liberáért: 30 Korona
e) Énekes requiemért: 2 Forint
f) Nagyobb temetésért: 1 Forint
g) Kisebb temetésért: 30 Korona
h) Anyakönyvi kivonatért: 60 Korona

A fenti díjakat nemesek, uradalmi tisztviselők, idegenek és uradalmi béresek kétszeres díjjal kötelesek megfizetni.

IV. Deputum fejében:

a) 10 öl fa, 12 jól megrakott szekér széna vagy 40 Pengő Forint
b) 3 akó misebór
c) 3 bárány
d) nagy ünnepekre (Karácsony, Húsvét, Pünkösd) 4 Forint 30 Korona, ebéd helyébe 7 Forint

V. Plébános fizetése: Kis Mise címszó alatt 60 Forint hetenként és 15 javítási Forint

VI. Plébánosi tizenhatod fejében mindazon illetményt, amely az Ecseri és Maglódi királyi tized alatt lévő termesztményekbül részére kijárnak.

Az Ecseri Énekésznek s egyszersmind Oskolamesternek:

I. Fekvő és ingatlan telke: 13 hold:

a) Strk, Kamenyica, Szőlők alatti, Vecsési úti, Kenderesi, Hármashatár melleti dűlőkben. Ezen földeket a község tartozik művelni.
b) 300 négyszögöl kenderes, melyet a község tartozik művelni
c) 150 négyszögöl káposztás, melyet saját költségén művel
d) házi- és szérűskert

A község köteles a kántornak lakást biztosítani, azt, illetve annak kertjét karban tartani, kerítéssel ellátni.

II. Párbér a kántor részére: fél pozsonyi mérő búza és 15 Korona, melynek felét tartoznak megfizetni a vegyes házasságúak és özvegyek.

III. Stóla:
a) Hirdető céduláktól 7 Korona
b) Koporsóbatételtül 15 Korona
c) Liberátul 15 Korona
d) Nagy requiemes mise alatti énekléstül 30 Korona
e) Nagyobb temetsé 30 Korona
f) Kisebb temetés 15 Korona
g) Minden búcsúztató versért 6 Korona

Nemesek, uradalmi tisztviselők, idegenek és uradalmi béresek kétszeres díjat tartoznak fizetni.

IV. Deputatum
a) 2 öl kemény tüzifa és 3 jól megteshedt szekér széna vagy 28 Pengő Forint évenkint
b) Ostyasütésre 4 pozsonyi mérő búza
c) Hízottért 3 Forint
d) Sóért 2 Forint
e) Ünnepies körmeneti fáradsága fejében minden alkalomnak 12 Korona vagy 1 itsze bor
f) 4 itsze tehénvaj
g) 10 font faggyú
h) tanítási díjul 13 Forint

Az Ecseri templomgazda (gondnok) fizetése: 5 Forint. Az Ecseri harangozónak agyon 3 kilás 2 szántóföldje, maga erejivel művelendő, és egy házi kertje a községtől esztendőnkint káposztásnak és kenderesnek egy-egy darab földje, minden házaspártól 1 negyed pozsonyi mérő rozsbúzája, minden harangozási versért 7 Korona, a község házában szabad lakása, és minden terhektől és adózásoktól kiváltsága.

Gróf Nádasdi Ferenc
Váci Püspök"

A pesti főesperesség fóti kerületéhez tartozó Ecseri Római Katolikus Egyházhoz korábban három leányegyház (filia) tartozott: 1740-től Maglód (1918-ig) és Keresztúr, valamint 1786-1797-ig Vecsés. Az ecseri anyakönyvekben számos születés, esketés és halálozás van bejegyezve azzal a kiegészítéssel, hogy az illető vecsési, maglódi vagy keresztúri lakos.

A községek lakosságát az országos összeírásokon kívül a helyi plébániahivatalok is nyilvántartásba vették. Ecser esetében a fenti két összeírás kis mértékben különbözik egymástól. Ennek oka valószínűleg az, hogy a helyi egyházi összeírásokba nem minden évben vették be a nem katolikus lakosokat.

Ecser adatai a XIX. század első felének országos összeírásában:

Az Ecseri Római Katolikus Egyház lakosságösszeírásai alapján a következő adatokat tudhatjuk meg:

Ez a két összeírás a lakosság pontos számának megadásán túl még két nagyon fontos adatot is tartalmaz. Az 1836. évi statisztka tartalmazza a község nemzetiségi összetételét. E szerint a 612 főnyi katolikus lakosságból:

• 136 fő magyar anyanyelvű,
• 476 fő szlovák anyanyelvű volt, vagyis
• 22% magyar és
• 78% szlovák a nemzetiségek aránya Ecseren.

Az 1842. évi összeírásból tudhatjuk meg a lakosság vallás szerinti megoszlását. A 735 főnyi összlakosságból:

• 722 fő római katolikus (98,3%)
• 1 fő evangélikus (0,1%)
• 1 fő református (0,1%)
• 11 fő zsidó (1,5%)

Grassalkovich (II.) Antal halála után fiára szállt az uradalom, akinek vezetése alatt rohamos hanyatlásnak indult az egykor virágzó gazdaság.

A falu életét az 1800-as években a napóleoni háborúk katonaságának beszállásolása, illetve tartási kötelezettsége is terhelte. Az ecseri lakosság a vecsésiekkel együttesen 1806-ban kérte, hogy mindkét falu mészárosát engedjék ki ideiglenesen a börtönből, "mivel oly hirtelen mást nem kaphatnak", nehogy a katonaság húsban fogyatkozást szenvedjen. A kérelemből nem derült ki, hogy miért volt börtönben a két mészáros.

1831-ben, 1836-ban és 1848-ban kolera járvány pusztított az országban, amely Ecsert sem kerülte el. A járványok pusztításait az 1846-47-es ínséges évek is súlyosbították.

Mindezen csapások mellett a község lakóinak gondot kellett fordítaniuk a renoválásra szoruló százéves templomukra is. 1841-ben Kindl József kőműves mester végzett különböző javítási munkálatokat az épületen. A felújítást a kegyúr, Grassalkovich (III.) Antal anyagi támogatásával végezték, melynek dokumentációját a Grassalkovich uradalom 1841. évi nyugáti tartalmazták.

Fényes Elek 1843-ban Magyarország községeinek leírása során Ecserről a következőket írta: "Ecser tót falu. Pesthez keletre 2 mérföld. 649 katholikus lakosa, katholikus parochiája és temploma van. Dombos határa homokos, de jó rozsot és bort terem: rétjei szépek, erdeje kevés."

5. A szabadságharctól a II. világháborúig

Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc idején Ecserről is többen beálltak a honvédseregbe. 1849 áprilisától 19 napig a magyar forradalmi csapatok bal szárnya Ecser északi dombos részén helyezkedett el, innen irányították a pesti és rákosi ütközetek egy részét. Az ecseri honvédek számáról nincsenek egyértelmű adatok.

Amikor 1849 novemberében Haynau hivatalnokai jelentést kértek a monori kerületi hatóságtól a községbe hazatért volt honvédekről, a jelentés községenként 10-20 hazatért honvédet említ. Ecserről azonban nem közöl adatot: "Vecsésen és Ecseren ... az elöljárók állítása szerint olyan egyén, ki a forradalmi táborból visszatérvén náluk tartózkodnék, egy sem találtatik." A jelentés szerint ennek az az oka, hogy az ecserieket és vecsésieket Pestre sorozták be, mint nem helyi illetőségűeket, ezért a két falu elöljáróinak nem volt róluk tudomása. Valószínűbb azonban, hogy a községi hatóságok menteni akarták a megtorlástól a volt 48-as honvédeket, nem jelentettek fel olyan személyeket, akik a helyi írásos nyilvántartásokban nem szerepeltek.

Egy későbbi, 1876-os feldolgozás szerint Ecserről 43-an jelentkeztek nemzetőrnek. Ugyanez a forrás 90 vecsési, 80 gyömrői, 35 péteri, 85 üllői, 298 monori nemzetőrt említ.

Grassalkovich (III.) Antal, az utolsó Grassalkovich herceg csődbejutása után, 1851-ben báró Sina Simon vette meg a gödöllői uradalmat és vele együtt Ecsert is. A Sina család a XVII. század végén került Magyarországra, azon néhány görög kereskedőcsalád közül valók, akik itt rövid idő alatt nagy vagyonra tettek szert a XVIII. század folyamán. A község tulajdonosa, báró Sina Simon rövid idő múlva eladta Ecsert a Szontagh családnak.

Az osztrák önkényuralom idején Ecser község a kettéosztott Pest vármegyének Pest-Pilis-Solt vármegye területére került. Megszűnt a járási beosztás is, és az úgynevezett monori "Bezirkhauptmann" alá tartozott.

Dr. Borovszky Samu tanulmánya szerint a birtokszabályozás 1852-ben történt községünkben, de ténylegesen csak az urasági, plébániai, tanítói és jegyzői földek kerültek tagosításra. A plébános részére 48, a tanító és jegyző részére 20-20 holdat és néhány négyszögölt egy tagban adtak ki. Ecser többi lakosa összesen 24,5 másodosztályú egész úrbértelekel rendelkezett, ezenkívül volt a községnek, mint testületnek szintén egy egész úrbértelke. Az illetőség 1-1 telek után szántóföldben és rétben a beltelkekkel együtt 39, legelőben 12 hold 1200 négyszögöllel számolva. Tehát egy egész telek 51 hold volt.

Szántóföldjüket és rétjüket a telkesek dűlőnként osztották ki, a legelőt közösen hagyták, amihez hozzácsatolták a plébános, a tanító és a jegyző legelőilletőségét is. Ennek az volt az oka, hogy a fenti elöljárók tobbi illetősége a legjobb helyen, a kertek alatti dűlőben volt, és a lakosok csak úgy írták alá az egyezséget, ha a legelőt nem ott jelölik ki nekik, hanem az a közösben marad. A zsellérek legelője külön közösben volt, amit később (1875-ben) felosztottak egymás között.

A legrégebbi fennmaradt Ecser községi tanácsülési jegyzőkönyv 1860-ból való.

Ekkor a következők voltak a község elöljárói:
Filip Márton bíró
Filip Mihály esküdt
Szlifka János esküdt
Pintér József esküdt
Szilágyi Ádám esküdt
Merczel Ádám esküdt
Harazin József esküdt
Blazsek János esküdt
Szilágyi József bizalmi férfi
Gattyán János bizalmi férfi
Sztancsik István bizalmi férfi
Murár János bizalmi férfi
Harazin János bizalmi férfi
Mertcel Mihály bizalmi férfi
Jáger György bizalmi férfi
Greskó Tamás bizalmi férfi
Harazin Márton bizalmi férfi
Jáger János bizalmi férfi
Ellenbacher József bizalmi férfi.

Fontos esemény volt a község vallási életében, hogy 1873-ban közadakozásból új orgonát készítettek az ecseri templom számára, mely a mai naig használatban van. Az orgona belső felületén található okmányszerű írás szövege a következő:

"Tudomásul: Ezen díszes, s páratlan orgonát Komornyik Nándor pesti orgonaművész készítette tekintetes László Gusztáv helybéli jegyző úr és jelenlegi kántor, Korilly János szorgalmazása mellett, és ezen orgonát 1873. évi október hó 20-án fölállította és a híveknek átadta. Ez már 109-es műve volt. Ezen orgonát Ecser községe kivetés alapján készítette.
A kórus megnagyobbításához járultak segedelemmel:
1. Pesten székelő Szent László Társulat 100 Forint
2. Váczi Püspök Peitler Antal Öatyasága 150 Forint
3. Szontág Ur, a templom kegyura 50 Forint
4. Helybéli bérlő Khufgnál ... 32 Forint
5. Alulírot régi orgona leválasztásáért 12 Forint
Eszerint az új orgona kerűlt 1.400 Forintba
Kórus nagyobbítása 500 Forint
Összesen 1.900 Forintba
Adjon Isten hazánknak sok ily híres orgonaművészt, sok ily jegyzőt.
Kelt Ecseren, 1873. október 20-án.
Korilly János
akkori kántor"

1874-ben a község ismét gazdát cserélt, a Szontagh család eladta birtokát a Banque de Credit Fonciere et Industriel Andreas Dumonceau et Comp. brüsszeli székhelyű belga banknak. A bank által végrehajtott folyamatos birtokeladások eredményeként 1874-ben az ecseri majorsági birtok nagyrésze a lakosság tulajdonába került.

Községünkről szóló részletes leírást először Galgóczy Károly, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja készített 1877-ben a Pest-Pilis-Solt-Kiskun megye Monographiája című művében. A monográfiában a következőket írja Ecserről:

"Ecser, kevés magyarral vegyült tót község. Maglódtól nyugatra 1/a u.p., Vecséstől északra 1/2 mf., a síkságra messze kilátszó szép helyen fekszik. De épültsége szabálytalan, sőt, igen rendezetlen. Házai a templomot és a paplakot kivéve földből vert falúak és zsuptetősek. A hatvanas években szépítő bizottság állíttatott fel: de ez sem volt képes csinosabb és rendesebb építkezést létesíteni.

Közvetlen a nagy síkság és hegyes vidék választóvonalán feküvén valószínűleg e fekvésnek tulajdonítható, hogy itt az úgynevezett pásztás esőzések sokkal ritkábban járnak, mint már csak egy órányira is a határban. A talaj, kevés kivétellel biztos termésű fekete televényes homok.

Főbb terményei: búza, rozs, árpa, zab, kukorica, burgonya és dinnye, melyek egy része eladásra kerül. Kiemelkedő helyen szerepel a burgonyatermesztés, hiszen a főváros közelsége miatt könnyen lehet értékesíteni a városiak számára. A burgonya jövedelme a tisztabúza jövedelmével vetekedett."

Házi szükségletek kielégítésére termesztettek kendert is (innen a Kenderes-Konopnyica dűlő elnevezése). Galgóczy Károly szerint az ecseri emberek szorgalmas földművelők, de a földek trágyázását elhanyagolják.

Az 1870-es évek végén a szarvasmarha-, ló- és sertéstenyésztés jó eredményeket mutatott. A főváros közelsége arra ösztönözte az ecserieket, hogy egyéb terményeik mellett a szarvasmarhatartás termékeit (tej, túró, tejföl) is Pestre szállítsák, melyből jelentős jövedelmük származott. A község kiváló svájci bikákat tartott a szarvasmarha-állomány utánpótlására. A sertéstenyésztésre is nagy gondot fordítottak, a község jó fajtájú kanokat tartott fenn. Ménló Ecseren nem volt, a lovakat Monorra hordták a gazdák fedeztetésre.

A szőlőtermesztés igen csekély volt Ecseren a múlt század végén. A gyümölcstermesztést Orem János plébános ösztönözte azzal, hogy saját telkén faiskolát alapított, illetve a községi faiskolát is felügyelete alá vette, azt új fajokkal gazdagította.

Ecseren munkaerőben nem volt túlkínálat. Földművelésre nemcsak saját határukbaan, hanem a szomszéd határokban is felesben vagy bérlőként vállalkoztak. A faluból napszámosok tömegesen jártak a pesti határba is dolgozni, emiatt helyben nagyon leszűkült és megdrágult a munkaerő, ezért az ecseri gazdák más községekből kerestek napszámosokat.

Érdekes Galgóczy Károlynak az a megjegyzése, miszerint "a nagy tömegnél gátolja az előrehaladást az itt különösen a ruházatban elharapódzott fényűzés". Eszerint már ekkor kitűntek az ecseriek máig világhírű népviseletükkel a környező falvak lakosai közül.

A községben nem sok iparos működött. Takácsot, kovácsot és csizmadiát, illetve 2 szatócsboltot említ az összeírás. Korabeli okmányok szerint Ecseren már 1808-ban is dolgozott takácsmester, amikor a környék takácsai (péceli, rákoscsabai, ecseri, monori, gombai) együtt fordultak prvilégiumok iránti kérelemmel a nádorhoz. Arra hivatkoztak, hogy a Dunántúlon "Posontul fogva egész Pétsik" (Pécsig) mindenütt van a takácsmestereknek privilégiuma, s ennélfogva legényeket és inasokat is tarthatnak. csak nekik nincsen kiváltságuk.

Az 1800-as évek végén Ecseren kevés eladó ingatlan volt, az is helybeli gazdára talált. A házak a környék más falvaihoz hasonlítva drágábbak voltak. Egy földből vert falú, zsúptetős parasztházu 3/4 holdnyi belső telekkel 1500 forint körül kelt el.

Ecser fejlődésében mérföldkő volt a Budapest-Szolnok vasútvonal megépítése. A földek kisajátítása 1881-ben kezdődött meg. A vasút elkészültével új lehetőségek nyíltak az ecseriek számára. Legközelebbi állomás Maglód volt, de így is nagyságrendekkel közelebbh került Ecser a fővároshoz.

A község 1886-ban új iskolát építtetett, mely néhány éve került lebontásra a jelenlegi Hősök parkja helyén. Az iskola építésének költsége 3138 forint volt, melyet a községi pásztorház, kovácsműhely és a faiskolából származó nemes gyümölcsfák eladásából, valamint a lakosság adójából nyertek. A pásztorház eladásából 300 forint folyt be.

A múlt század végén Ecseren az iskolai oktatás szlovák nyelven folyt. Matejka Vilmos plébános 1889-ben "Nábozny vylevy" című szlovák imakönyvet vásárolt a hívek részére. Feljegyzésében megjegyezte, hogy fontosnak tartaja a község lakóinak magyarosítását. Ennek elősegítése céljából vásárolt 90 darab magyar nyelvű imakönyvet a Szent István Társulattól.

Községünk XX. században született lakói már mind beszéltek magyarul, azonban a század első felében még éltek Ecseren olyan idősebb emberek, akik csak szlovákul tudtak.

1888-ban mind a templom, mind a plébánia épülete nagyon leromlott állapotban volt. A templom életveszélyessé vált, mivel keleti falán nagy repedések keletkeztek. 1889. december 15-én a téglák kezdtek hullani a templom boltozatából, így az istentiszteletek tartását azonnal be kellett szüntetni. Matejka Vilmos plébános még aznap beszentelte a községi iskola épületét ideiglenes templom céljára, az ecseri templomot pedig 1889. december 24-én a járási főszolgabíróság végzése értelmében törvényesen bezárták. 1891. szeptember 24-én a torony középen egészen az alapig megrepedt, így a harangokat le kellett venni, és a templom előtt felállított állványra kellett szerelni.

Anyagi gondok miatt csak 1892. szeptember 12-én kezdhettek hozzá a templom helyreállításához. A munkálatok 1893. augusztus 13-án fejeződtek be. A felújítás, melynek összköltsége 6966 forint volt, a következőre terjedt ki: a régi, repedezett boltíveket eltávolították a mennyezetről, a falakat 1 méterrel megemelték, illetve bevasalták. A boltíves mennyezet helyett egyenes, deszkázott mennyezetet alakítottak ki. A régi, magasabb tornyot le kellett bontani. Sajnos, anyagi gondok miatt csak mintegy 1 méterrel alacsonyabb torony épülhetett fel a régi helyett. A belső felújítás során a főoltár, a kép és a keresztkút került renoválásra. Érdekesség, hogy a 7894 forintért csináltatott 24 új padból 5 padot Zsilinszki Mihály és Harazin János fizetett egy fogadáson nyert pénzből.

Dr. Borovszky Samu millenniumra készült Magyarország Vármegyéi és Városai című könyvében így jellemzi az 1896-os ecseri állapotokat: "Ecser nagyközség a monori járásban 267 házzal és 1500 lakossal, kik tótajúak, de erősen magyarosodnak. s római katolikus vallásúak. Postája helyben van, vasúti és távíró állomása Maglód." Az ecseri képviselő-testület 1899-ben határozott az elem iskola elvégzése utáni gazdasági ismétlő iskola felállításáról.

Nagyon fontos döntés volt az ecseri képviselő-testület részéről 1899 májusában a helyi tűzoltóság megszervezése, a szükséges tűzoltószertár "a község főutcáján, az úrbéri korona irányában lévő közkút mellett lévő, s minden oldalról szabadon álló, s könnyen megközelíthető nagy községi téren építtessék föl." Az épület favázzal, barakkszerűen épült, a favázat téglával töltötték ki.

1900-ban országos rendelet utasítottak a községeket, hogy nevüket vizsgálják felül, és amennyiben nem egyértelmű a község elnevezése, változtassák azt meg a postai és forgalmi zavarok elkerülése végett. Ezzel kapcsolatban az ecseri képviselő-testület a következő határozatot hozta. "A községi képviselőtestület ezennel elhatározza, hogy a községnek mostani "Ecser" elnevezését továbbra is megtartja, s csak annyiban kívánná módosítani, hogy a községi névtárban a község neve mellé melléknévül "Pest megye" tétetnék, mivel gyakor esetben a magán és hivatalos küldemények a Heves megyei "Ecsed"-re küldetnek, s kerülő úton érkeznek Ecserre".

Ekkor már a lakosok száma 1145 fő volt, amelyet az 1901. évi országos népszámlálás előkészítéseként az év elején tartott helyi népszámlálás adataiból tudunk.

Ecser kulturális életének szempontjából igen fontos indítványt terjesztett elő 1900. júniusában Igó Elek községi jegyző, aki községi népkönyvtár létesítását javasolta. Ezzel kapcsolatban a következő döntés született: "A képvislő testület egyhangúlag elhatározza Ecseren népkönyvtár felállítását, de mivel a község szegénységénél fogva a könyveket nem képes megszerezni, a képviselő testület kérvénnyel fordul a nagyméltóságú m. kir. földművelési minisztériumhoz megfelelő minőségű és mennyiségű könyvek kiadása, illetve ajándékozása iránt a község részére, a szükséges könyvtartó szekrény beszerzési költségét a községi pénztár fogja viselni, könyvtárosul ifjú Szilágyi István esküdt megválasztatik."

1902-ben a már meglévő, de életveszélyes állapotú kántortanítói lakás helyén új kántortanítói házat építtetett a község az "iskolai alapból". (A Canonica Visitatio szerint az iskolai és kántori épületek fenntartása a község kötelessége, míg az oktatás felekezeti.) Az ekkor épített kántortanítói lakás volt a későbbi presszó épülete, mely a közelmúltban került lebontásra. Az épület leírása alapján a kántorlakást "egészen ki az útczára, az iskola útczai falával egy irányban" kellett felépíteni. Az építkezés időtartamára Laffeurse Ede kántortanító számára a község bérbe vette Klein Vilmos házát havi 10 koronáért.

Egészségügyi szempontból fontos fejlemény volt községünk életében, hogy Ecser 1900. szeptember 11-én kivált a maglódi szülésznői körből, és maga tartott okleveles szülésznőt. Az első szülésznő Herpai Sándorné volt. Fizetése a községi pénztárból 80 korona volt, plusz minden szülés után 1 kenyér és 1 szakajtó liszt. A község 1902. szeptember 28-tól alkalmazta Szikora Julianna okleveles szülésznőt. 1903-tól Füstős Mihálynét, majd 1905. augusztus 1-től Jóföldiné Krajcsi Mária kerepesi lakos töltötte be Ecseren ezt az állást. Ő hetven éves koráig bábáskodott, majd Farsang Pálné vette át tőle a szülésznői feladatokat. A képviselő-testület 1906. július 29-én kelt határozatával döntött községi járványkórház létesítéséről. E célra a tűzoltószertárhoz egy helyiséget építtettek. A római katolikus temetőben lévő rossz állapotú boncoló hullaház helyett újat építtetett a község, ugyancsak 1906-ban. Községünk egészségügyi fejlődésének fontos lépése volt 1909-ben az új orvosi kör megszervezése Maglód és Ecser községekből maglódi székhellyel.

Szociális intézkedésekkel segítette lakóit községünk már a század elején. Ennek mintaértékű példája, hogy 1904 májusában a falu koldusa, Szabó József magas kora és leromlott egészségi állapota miatt koldulással már nem tudta magát fenntartani, ezért megfelelő ellátásáról a község gondoskodott. Ugyancsak községi ellátásban részesült 1906 májusától Kanyik Júlia apátlan-anyátlan árva. Gazdasági szempontból érdemes megemlíteni: a község jövedelemre tudott szert tenni azzal, hogy a határának egy részén kialakított vadászati terület bérleti jogát a budapesti illetőségű "Róka-falka" vadásztársaság részére átadta, illetve 1904-ben továbbra is meghosszabbította.

1907-ben a községi képviselő-testület a vasút alatti átjáró (mai Zrínyi utca vége) kiszélesítéséről, vagy egy sorompóval ellátott fenti átjáró létesítéséről döntött, melynek marhahajtó út céljaira is megfelelőnek kellett lennie.

1908 februárjában Pintér József képviselő indítványt intézett a községi képviselő-testülethez, mely abból állt, hogy a képviselő-testület Ecser község nevében intézzen kérvényt a Magyar Államvasutak Igazgatóságához az iránt, hogy az 1908. évre tervezett vasúti építkezésekkel együtt Ecseren egy rendes kitérő állomást, vagy legalább egy kitérő vágányt létesítsen a MÁV. A képviselő-testület az indítványt elfogadta és továbbította, azonban az ecseri megállóhely létesítésére még pár évet várnia kellett a községnek.

1908. október 15-én a járási főszolgabíró elrendelte Ecseren községi kisded-óvoda felállítását, a költségekre 3% lakossági óvodai adó kivetését rendelte el. A képviselő-testület egyhangúlag visszautasítottak ekkor az óvoda létrehozását, mivel nem kívánták pótadókkal megterhelni a lakosságot. 1910-ben azonban döntés született óvodaépület építéséről. A döntés értelmében az iskola és a kántorlakás előtt lévő üres községi telken építik fel az óvoda épületét állami segítséggel, kölcsönből. Az építkezés azonban a döntés ellenére még évekig késett, az állami kisdedóvoda szervezése csak 1924 szeptemberében történ meg.

1908-ban helyhatósági képviselő-választásokat tartottak, "melynek során községünk képviselői és elöljárói a következők lettek:
Zsilinszki Mihály községi bíró
Sz. Pintér József
Sz. Pintér János
Blazsek István
Illés Mihály
Illés József
Harazin József
Blazsek János
Merczel Mihály
ifj. Szilágyi Ferenc
Merczel János
ifj. Szilágyi István
Merczel Ferenc
Szlifka András
Sztarahorszky János
Merczel András
Metz József
Bencze István"

A község infrastruktúrájának fejlesztése iránti igény már 1909-ben jelentkezett, az Ecseren működő Országos Gyermekvédő Liga fiókintézete már ebben az évben kérte a telefon bevezetését. A Budapesti Posta és Táviroda Igazgatósághoz beadott kérelemben legalább 3 igénylő megnevezése volt szükséges, ezért csatlakozott az igényléshez az ecseri községháza, illetve a maglódi Herbacsek Ármin fiókkörlet is. A későbbiekben a felmerülő magas kölstségek miatt ideiglenesen elállt a telefonigényléstől mindhárom igénylő, azonban pár évvel később, 1914-ben már működő telefonnal rendelkezett községünk.

Az Országos Gyermekvédő Liga 40 gyermek részére biztosított otthont. A korabeli viszonyokhoz képest modernül berendezett épület volt a Széchenyi utca 20. számú ház, mely ma is eredeti formájában áll. Az igazgatón és a tanítónőn kívül két felügyelőnő ügyelt a gyerekekre. Az igazgatónő 1917-től Bodolay Ilona volt, a tanítónő Dreskó Etelka. Bodolay Ilona sírja az ecseri temetőben található, rajta márványtábla hirdet, hogy ő vezette az ecseri szeretetházat.

1911. július 8-án enyhe földrengés volt. A földrengés során keletkezett anyagi károk nem voltak jelentősek, azonban a templom renoválását már nem lehetett tovább halasztani. A régi temető akácfáinak értékesítése és gyűjtés folytán befolyt pénzből még 1911-ben megújult a templom. A felújítás során a bejárati nagyajtót illetve a sekrestye ajtajait, valamint a torony és a kórus feljárati ajtaját kicserélték, külső és belső festést hajtottak végre az egész épületen. Ugyanekkor burkolták a templom padlózatát is.

Az 1914-ben kitört világháború már az első évben éreztette hatását községünkben. Novembertől a háború tartamára kötelezték a lakosságot éjjeliőr-szolgálat teljesítésére. Ezzel párhuzamosan polgárőrséget szerveztek, melynek csupán 4 tagja volt.

1914. decemberében Hartman Zsigmond és Hill Mihály mészárosok katonai bevonulása miatt a község húsellátása bizonytalanná vált, ezért a képviselő-testület a csázsári és királyi katonai élelmezési raktár paraancsnokságához sürgős kérelmet intézett, hogy a mészárosok közül az egyiket közérdekből szabadságoltassák.

A háború folyamán az ecseri templom három harangja közül az egyiket elhurcolták hadi célokra.

1916-ban az élelmiszer- és zsírhiány miatt a fővárosban a vidékiek nem kaphattak zsírt. Az ecseri képviselő-testület elhatározta, hogy azoknak a lakosoknak, akik szegénységük miatt nem tudnak sertést vágni, a község vesz, levág és értékesít sertéshúst illetve zsírt méltányos áron.

Ugyanebben az évben az ecseri képviselő-testület kérte a Királyi Posta és Távirda Igazgatóságnál a községben lévő postaügynökségnek IV. osztályú postahivatallá való átszervezését.

Az 1919-es kommunista hatalomátvétel után a Forradalmi Kormányzótanács rendelete alapján falusi munkástanácsi választásokat tartottak Ecseren is. A tanácsba a 15 legtöbb szavazatot kapott fő került:
Krommer Béla
Gattyán János tanácselnök
Direktórium: ifj. Szilágyi Ferenc (Vecsési út)
ifj. Szilágyi Ferenc (Fő út)
if. Gattyán Mihály
Merczel András
Hill Mihály
ifj. Sarkadi Sándor
Greskó Antal
Murár József
if. Teleki András
Nyerges Márkus
Horinka Pál
Raitz József
Tanács István

Később kifogásolták, hogy az ecseri kirektóriumba nem csak a szegényebb rétegekből választottak tagokat, illetve, hogy néhány korábbi képviselőú is helyet kapott a tanácsban. A tanácshatalom idején készített felmérések szerint a megyében Ecser a tejhozam területén az egyik legjobb község volt 142 tehénnel.

1919 őszén a visszatért régi képviselő-testület 400 korona jutalmat szavazott meg Szlivka Jánosnak, aki a háború alatti román megszállás idején tolmácsolásával értékes szolgálatot tett Ecsernek.

A háború után csak lassan tudott visszatárni a község élete a megszokott kerékvágásba. Képviselő-testületi döntés alapján legkésőbb 1920. január 15-én újra meg kellett nyitni az iskolát, a szükséges tüzelőt pedig be kellett szereznie a községnek eddig az időpontig.

1923-ban döntött a község arról, hogy emlékművet állít a világháborúban hősi halált halt ecseri katonáknak. Eza az emléktábla ma is megtalálható a katolikus templom főbejárata fölött.

1925-ben készült a templom jelenlegi pala fedésű teteje 23 millió korona költséggel, majd 1933-ban a templom renoválására került sor 2000 pengő költséggel.

Az ecseri Levente-Egyesület 1925. március 15-én alakult. 1929-ben a Dolinka mellett jelöltek ki gyakorlóteret az egyesület számára, illetve a régi szeszfőzde épületét átengedte a község Leventeotthon létesítésére.

1928-ban sok környékbeli települést megelőzve nyílt Ecseren mozi Maszló József kocsmáros üzemeltetésével. A községi képviselő-testület egyhangúan támogatta a mozi létesítését: "A 8454/1920. II. számú kormányrendelet kibocsájtása óta Ecser község rohamos fejlődésnek indult, úgy, hogy a lakosság lélekszáma, a települési viszonyok az intelligensebb és kultúrigényű lakosság, a fokozott érdeklődés és a rentabilizálás egy állandó mozgófényképüzem létesítését indokolttá teszik."

Az első nagy infrastrukturális beruházást 1930-32 között hajtották végre Ecseren. Ekkor került bevezetésre községünkben a villamosáram, amelyet Rákoskeresztúrról kapott a falu.

1936. decemberében megdöbbenéssel értesült az ecseri képviselő-testület a belügyminisztertől kapott leiratból arról a tervről. hogy Ecser és Maglód községeket egyesíteni kívánják. Az ecseri képviselő-testület azonnal tiltakozását fejezte ki a belügyminiszternél, hivatkozva arra, hogy a két falu esetleges egyesítése folytán a jelenleg is fennálló különbségek és problémák csak tovább mélyülnének. Tiltakozásukban hivatkoztak a két község lakóinak vallási eltérésére, ami miatt a lakosok nem is házasodnak egymás között, illetve a két falut elválasztó mély volgyre, megy az egyesítés esetén a községek egybeépülését is akadályozza. A fenti indokokra való tekintettel a belügyminisztérium elállt Ecser és Maglód egyesítésétől.

1937. áprilisában helyzeték üzembe Ecseren az első nyilvános telefont, melyet már évek óta kérvényezett a község.

Ecser egészségügyi fejlődésének fontos lépcsője volt a Maglóddal közösen megszervezett Csecsemő- és Anyavédelmi Szolgálat, mely 1938. decemberétől kezdett működni községünkben.

1939. novemberében tűz ütött ki az ecseri templom sekrestyéjében. A régi - műemléki értékű - arannyal, ezüsttel hímzett miseruhák és könyvek a tűz martalékává lettek.

Az 1939-es népszámlálás szerint községünk lakossága ebben az évben 1855 fő volt.

Szomorú fejezete lakóhelyünknek a II. világháború. Sokan a harcmezőkön, mások polgári áldozatként vesztették életüket községünk lakói közül. Számos ecseri katona többéves hadifogság után térhetett csak haza.

A háború alatt, de főleg az 1944. végi juhállási ostrom idején sok lakó- és középület megsérült. A római katolikus plébánia az ostrom alatt kórházként funkcionált. A plébános holmiját széthurcolták, a paplak kerítését teljes egészében elpusztították. A templom két aknatalálatot kapott, az összes ablak kitört. Ugyanígy a tanítói lakást is aknatalálat érte. Az iskolában is nagy károk keletkeztek az ostrom alatt. Az összes ablak- és ajtóüveg kitört, az épület teljes kifosztásra került. Az óvoda épületét istállónak használták a katonák. A falu polgári lakosait közmunkára kötelezték: mosni, főzni, takarítani kellett az iskolában, a szeretetházban és a családi házaknál elszállásolt orosz katonákra.

Ecseren volt a szálláshelye a magyar származású Steinmetz Miklósnak, a Vörös Hadsereg kapitányának is, aki 1944 decemberében fehár zászlóval, parlamenterként akarta a körülzárt pesti német hadak parancsnokságának átadni a II. Ukrán Hadsereg megadási felszólítását, de kocsija Vecsés határában aknára futott. A kapitány holttestét az ecseri templom keleti falának tovébe temették, majd a háború végeztével ünnepélyes keretek között szállították el. Ecseren márványtábla jelzi ittartózkodásának helyét.

A háború alatt az ecseri zsidó családok sem kerülhették el a zsidótörvények következményeit. A község gazdasági életében korábban is fontos szerepet játszottak az itt élő izraeliták, az 1920-as népszámlálás 12 izraelita vallású lakost említ. A visszaemlékezések szerint a Garzó család vegyeskereskedése, a Neumann család fűszerüzlete, Hartmannék hentesboltja és Kleinék pésége szolgálta az ecseriek ellátását. Községünkben élt a Brandt, a Wertheimer és a Freibayer család is. A nyilas hatalomátvétel következtében egyik család sem kerülhette el a deportálást, közülük szinte senki sem tért vissza.

A juhállási harcokban elesett katonákat a front elvonulása után a faluba szállították. A községháza melletti parasztház hosszú verandája megtelt a különbözőő nemzetiségű katonák holttesteivel. Azonosításuk után kerülhetett sor temetésükre. Az ecseri temető rendezésekor a 90-es években exhumálták ezeket a katonasírokat. Az idegen katonák földi maradványainak újratemetését saját országuk intézte, a községünk határában elesett 27 magyar honvéd pedig közös sírban nyugszik az ecseri temetőben.

Páratlan értékkel bíró emlékként maradt ránk az ecseri Fazekas Ferencné sz. Illés Ilona naplója, aki 1944 márciusától 1945 májusáig jegyezte a háborús fejleményeket, illetve a falu életével kapcsolatos eseményeket. Naplóját olvasván községünk II. világháborús múltja elevenedik meg előttünk. A hiteles feljegyzés szövegének olvasása közben átérezhetjük, hogy helyi szinten mit jelentettek az ecseriek számára a háború borzalmai.

1944

Március péntek 11 óra (bombázások).

Április 3-án napaal 10 óra 15 perctől 2 óráig és 21 órától 24 óráig bombázás Budapesten sok áldozattal. Ecserről Turai János, 45 éves.

Április 8-án nagyszombaton 21 óra 40 perctől 1 óra 12 percig bombázás Budapesten.

Április 9-én 21 óra 40 perctől 12 óráig riadó Budapesten.

Április 12-én éjjel 11 órától 1 óráig és 2 órától 4 óráig bombázás Budapesten.

Április 13-án reggel 11 óra 15 perctől 2 óra 10 percig Budapesten zavaró repülés. Erős légi csata és bombázás Ecser-Vecsés között. Legalább 3 ellenséges repülőgépet lelőttek. Sok angol halott.

Április 14-én nem aludtunk egész éjjel. Hajnalban 5 órakor hírek, a bombázás messze volt.

Április 15-én egész éjjel zavaró repülés. Éjfél után aludtunk el. Nappal is zavaró repülés volt.

Április 13-án Rákoshegy nagyon sok bombát kapott. Apu jelen volt, 14 halott. Rákoshegy, Ecser, Vecsés között nagy légiharc. 7 db amerikai és angolszász repülő esett áldozatul 8-10 halottal.

Április 16-án 21 óra 40 perctől Budapesten légoltalom, erős bombázás, nagy tüzek látszanak Vecsés és Pest felé. Éjfél után aludtunk el, de a veszély fennált talán 4 óráig is. Bomba érte Vecsést, Pesterzsébetet, Kispestet és Csepelt is.

Április 17-én nappal 11 órakor zavaró repülés.

Április 18-19-20-21-én csend.

Április 22-én délután zavaró repülés.

Április 23-án délután repülők elhaladását figyeltük. A légelhárítók állandóan lőttek. Körülbelül 12 óra 20 perckor ellenséges repülő nagy magasságban nagy füst- vgy ködsávot húzott éppen a házunk felett. Éjjel újból 11 órakor zavaró repülés, várjuk a fejleményeket, figyeljük a rádiót. Egyszer csak közeli csattanások, robbanások. Pillanatok alatt bent voltunk az óvóhelyen, mezítláb, hálóingekben. Csak később merészkedtünk kimenni, felöltözni, cipőt húzni. A repülők felettünk zúgtak állandóan. Egy vagy kettő.

Április 27-én éjjel 10-12 óráig riadó.

Április 30-án nappal riadó.

Május 3-án ájjel B-pesten sok helyen bombáztak 12-től 2 óráig. Május 3-án nappal is riadó volt.

Május 10-én éjjel 11 órától fél 1 óráig riadó. Budapesten sok helyen bombáztak. Nappal is riadó volt. Fölöttünk nagy ágyútüzek.

Május 12-én éjjel 10 órától fél 12-ig sötét éjszaka, alig találtunk az óvógödörbe. Csak a német (bofore) adott le egy pár lövést, egyéb nem történt.

Május 19-én éjjel 11 órakor riadó volt 12-ig. Hajnalban újból zavaró repülés. Feltehető, hogy ugyanazon gépek visszarepültek.

Május 21-én éjjel zavaró repülés (bombázás). 2 órakor újból zavaró. Vecsés, Lőrinc riasztott. Zavaró repülés majdnem minden nap.

Június 2-án angolszász repülők bombázták Szolnokot, Miskolc, Szeged, Karcag és több kisebb helységet (nagy anyagi és életkár.)

Június 12-én angolszász repülők bombázták Nyugat-Magyarország egyes részeit (nevezetesen Almásfüzitőt).

Június 14-én Budapest dél-nyugati részének bombázása angolszász repülők által. Nagyvásár-csarnok, olajfinomító, Shell olajgyár, Abertfalva, Hév-telep és még sok-sok más. Én az Öregszőlőben voltam, onnan nagy tüzeket és füstöt lehetett látni.

Június 16-án légoltalom, Győr-Komárom bombázása.

Június 25-én vasárnap éjjel fölöttünk elhúztak gépek, Pestet bombázták éjjel 12 órától (József krt, Ráday u, Rákóczi csarnok, Garay u, Újpest stb.)

Június 26-án reggel riadó, délután riadó, este zavaró.

Június 27-én riadó 11 órakor reggel. Felettünk rengeteg gép vonult el, rettenetes pillanatok. Én a szőlőben voltam, nem jöttem haza, a bódéban kerestem menedéket ágy alá bújva. Három hullámban rengeteg gép nagy zúgással elvonult. Az egyik gépről géppuska lövés Győri kovács házát érte. Pest felől nagy füst észlelhető, látható, Keleti pályaudvar, Kerepesi temető bombázása. A temetőben maglódi asszonyok bomba által meghaltak. Horinka Józsi felesége és még többen.

Június 29-én éjjel riadó.

Június 30-án pénteken negyed tízkor légiveszély, később riadó. Rákospalotát bombázták. Gattyán nénivel az Öregszőlőben voltam, három órán át az árokban voltunk, fölöttünk húztak el a gépek. Délután 1 órakor újból riadó, de nem lett komoly bombázás.

Július 2-án már 6 órakor légiveszély, 10 órától 12-ig riadó. Ellenséges gépek százai húztak fölöttünk el a Ferihegyi reptér felé. Ecser-Vecsés határában sok bombát dobtak le. Rengeteg lovat agyonbombáztak. Vecsési embereket, és Ferihegyen zsidó munkaszolgálatosokat értek a bombák. Budapest sok-sok részét érték az angolszász repülők bombái. Uzsoki kórházat, Millenneumi emlékművet, Tizes helyőrségi kórházat, Béresék magtárát, Nyugati pályaudvart, külső Váci utat, és még sok helyet. 54 ellenséges gépet lőttek le.

Július 3-án Budapesten légiveszély 11 órától 12-ig. Szegedet is bombázták. 300 gép éjjel Budapesten zavaró repülést folytatott 11 órától háromnegyed 12-ig. 12-től újból zavaró.

Július 14-én riadó Budapesten. 600 gép. Lőrinc, Szemere-telep állomása stb. bombázva.

Július 27-én Nagy Budapest déli részét bombázták. Körülbelül 7-800 gép repülte át a légteret Csepel és Ferencváros fölött. Sok gépet lehetett látni felettünk elvonulni.

Július 30-án a délelőtti órákban angolszász repülők bombázták Csepelt és környékét. Körülbelül 700 gép. Július 31-én riadó 3 órán át délelőtt. Bombázás a Dunántúlon.

Augusztus 1-én egész nap és éjjel zavaró repülés, éjjel bombázás is volt a zavaró repülésből.

Augusztus 2-án riadó 11 órától. Fölttünk repültek el a gépek Ferihegy felé. Ferihegy felöl nagy tüzeket, nagy füstöt láttunk. Ilyen közel még nem éreztük a bombázást.

Augusztus 20-ig is több zavaró-riadó.

Augusztus 20-tól minden nap éjjel-nappal riadó, zavaró egész nap, hajnalban is.

Szeptember 5-én délelőtt többszáz gép délről széles kiterjedésben látszik. Budapesten több helyen bombázás (Műegyetem, Horthy Miklós híd, összekötő híd, Újpesten a hajógyár stb.)
Ecser határában a vecsési dűlóben 2 db nagy bombát dobtak le, rettenetes látvány. Kukorica, krumpli, tök mind leégve a földig egy húszméteres körzetben.

Szeptember 11-én hajnalban 3 órakor riadó. Nagy bombázás volt hallható.

Szeptember 13-14-15-én az eddigi bombázás legborzalmasabbikának egyike. Éjjel fölöttünk két óra hosszat lőttek, közben bombákat szórtak Maglód, Vecsés és a többi környező falvakra, de a legtöbbet Budapest kapta.

Szeptember 16-án nappal is, éjjel is hol veszély, hol zavaró repülés.

Szeptember 17-én nappal 10 órától 1 óráig riadó. Vagy nyolcszáz gép fölöttünk vonult el elég csendesen, de Rákos, Kőbánya, Városliget, Margitsziget, Újpest, Palota olyan bombázást kapott, amilyen még eddig nem volt. 5-6 nagy tűz még este is jól kivehető volt, azonfelül még B-pest több részén nagy tüzek voltak. A rákos állomáson még este 6 órakor is nagy robbanások voltak.

Szeptember 18-án délelőtt 10-től 1 óráig többszáz gép fölöttünk repült el több bombát dobva a környékre, többek között a falura is 3 darabot. Kettő robbant, az egyik nem. Éjjel ismét 8 órától riadó 12-ig. Nagy légicsata, bombák, sztálin-gyertyák megvilágították a légteret. Kistarcsa, Csömör és a környező falvak sok bombát kaptak. 18-án ugyanolyan nagy tüzek keletkeztek a bombázás alkalmával, mint 17-én (Rákos, Kőbánya, Soroksári úton az olajgyár stb).

Szeptember 19-én újabb nagy bombázás nappal is. Éjjel fölöttünk vonultak el. Ecser felett több sztálin-gyertya égett, egy lezuhant és épségben maradt. Két bomba is esett, egyik a footbalpálya előtti földeken, a másik Sztancsik Józsi kertje, illetve Murárák kertje végében. A pincében apuval vártuk, hogy már ránk szakad, a pinceajtót kivágta a légnyomás. Mindenütt nappali világoság. Egy repülőgép Maglód határában zuhant le, visszarepülésben Ferihegyre (magyar gép). Két pilóta megmenekült, egy meghalt.

Szeptember 20-án nappal ismét támadták az oroszok a fővárost. Nagy bombázás érte B-pestet végig a Duna mentén (Műegyetem környéke). Este riadó, de Pestig nem jöttek, észak-keleten bombáztak.

Szeptember 21-én riadó. Észak-keleti városokat bombáztak, éjjel itt nem volt riadó.

Szeptember 22-én nappal riadó, itt nem volt semmi. Éjjel veszélyjelzés.

Szeptember 23-án nappal zavaró.

Szeptember 24-én délután zavaró. Pihenés egész október 1-ig.

Október 3-án riadó, azután már minden nap.

Október 12-13-14-én nagy bombázás a Dunántúlon, Győr, Székesfehérvár stb.

Október 15-én nagy esemény. A magyar kormány fegyverszünetet kért, Moszkva elfogadta. Történt 1944. október 15-én délelőtt 11 órakor, amikor beolvasták a rádióban a Kormányzó Úr szózatát a magyar nemzethez, amelyben többek között azt mondotta, hogy nem lát semmi kedvező fordulatot, csak hiábavaló vérontást. Ezért elhatározták, hogy fegyverszünetet kérnek, mert már az egész világ látja, hogy a német ezt a háborút már elvesztette. Ez nem soká tartott. 6 órakor a rádióban közölték az új honvédelmi miniszter nevét, Vörös I. vezérezredes. amely szerint a beolvasott fegyverszünetet ne értsék félre, honvédeink nem teszik le a fegyvert. Csak fegyverszüneti tárgyalások vannak, és minden oldalon tovább folytatják a harcot. A későbbi órákban kihirdették, hogy Szálasi Ferenc, a Hungarizmus vezetője átvette az ország kormányzását.

Október 16-án nagy zsidó-nyilas összecsapás.

Október 17-én riadó. Bombázás a Dunántúlon.

Október 21-én riadó kétszer, 10-12-ig és fél 3-tól fél 4-ig.

Október 26-án 9-től fél 12-ig riadó. Nagy bombázás Pesten (Corvin Áruház). Felettünk sok gép vonult el nagy elhárító tűz között. Borzasztó élmény, Maglódon egy ház telitalálatot kapott. Egy néni meghalt és több sebesülés történt. Több házat és úttestet megrongált a bomba.

Október 29-én reggel 8 óra körül sem zavaró, sem riadó nem volt jelezve. Egy német jelzésű gép húzott el Maglód felett, egyszer csak kezdte a bombáit oldani. Hétfőn ismét jöttek gépek, de riadójelzés alatt. Ugyancsak abban az irányban kezdték szórni a bombákat, több halott és sebesülés történt. Egy kisgyermek az udvaron játszadozott, azt ott érte a szilánk és meghalt. A 3 éves Fabók kislány volt az. Kilenc bombát Ecseren is elszórtak a földeken.

November 2-án nagy izgalom, közeledik az orosz! Katonák voltak a faluban vegyesen. Gyorsan pakolni és visszavonulni.

November 3-án úgy a német, mind a magyar katonák elhagyták községünket, csak robbantó részleg maradt vissza. Egész nap és éjjel állandó ágyúzás közelről, vagy hat kilométerről. Vecsés felett abban az irányban több nagy füst volt látható. Egész éjjel a pincében aludtunk. Vecsést elfoglalták.

November 4-én reggel újból csak ágyúzásra ébredtünk. Egész nap ágyúzás mindkét részről. A Vecsés felé vezető országúton sok az ágyú. A Mária fát kivágták, itt is német ágyúk voltak sorba felállítva. Kenyeret sütöttem délután, a pékségben rengeteg asszony volt. Itt-ott becsapódások, reng minden. A templom előtt, Illés Janiék lakása előtt, a bútorukat tönkre tette, az ablakot kivágta, úgy hatolt be a lakásba, Merczel szódás udvarába, az asszony halva maradt az udvaron.

November 5-én vasárnap egész nap ágyúzás és egész éjjel semmit sem aludtunk, lent voltunk a pincében.

November 6-án hétfőn gyengébb az ágyúzás, de éjjel keveset aludtunk. Őrmesterünk a hálószobában aludt, 6-án végleg elment Pesterzsébet irányába. Német katonák autókkal az udvaron szintén várják a parancsot: előre-e vagy hátra. Ma 6-án szintén dolgoznak az ágyúk, Maglódról lövik Vecsést. 5-én kidobolták, hogy a honvédelmi miniszter úr parancsára mindenki hagyja el a községet, Csaba, Kistarcsa irányába menjünk. Később még súlyosbodott a helyzet. Minden 14 évtől 60 éves korig lévő férfi 8 óráig köteles a községet elhagyni. Ma, november 6-án még mindig függőben van, hogy a férfiakat kényszerítik-e az eltávozásra.

November 7-én végre itthon maradhattak és nem kellett nekünk sem elmenni, de a helyzet nem javult, csak annyiból, hogy 8-án a németek zöme elhagyta falunkat és az ágyúzás megszűnt reggelre. Csak itt-ott egy dördülés.

November 9-én már a kora reggeli órákban nagy ágyúzás volt. Reggel az ágyúzás olykor elcsendesedett, úgyhogy 9-én éjjel már a szobában aludtam. Elég csendben telt el az éjszaka.

November 10-én szintén csend volt, egy-egy sorozat ágyú eldördült, de éjjel a szobában lehetett aludni.

November 11-én szombaton szép napos idő volt (mert ezelőtt három naig állandóan esett és a vecsésiek ebben az időben menekültek Ecserre, Csabára, ki hová). 10 óra, még csend van. Egész nap csend. Másnap vasárnap 12 óra, még mindig csend. De éjjel már erős ágyúzés volt.

November 13-án hajnalban a zörgés csak fokozódott. Egész nap a pincében voltunk, este 5-ig erős ágyúzás hallatszott, de a lövések különböző zaja is belevegyült.

November 14-én csendesült ugyan az idő, de az oroszok most Gyömrő felől törnek erősen. Német, magyar katona vegyesen rengeteg van a faluban. Az eső esik, estére csendesül az ágyúzás.

November 15-én az eső eláll, a harci zaj már megszokott, különféle lövések zaja zúg.

November 16-án még mindig egyforma moraj mindenfelől, de nem borzasztó. Rengeteg a katona mindenfelé. Harckocsik, ágyúk rengetege özönlik falunkba és keletre lejjebb. Azt mondják, nagy támadásra készülnek.

November 17-én elég tűrhető a helyzet, a készülődés egyre tart. A mieink ritkán de állandóan ágyúznak. Este elég csend volt, de éjfél után erősbödött az ágyúzás.

November 18-án még nappal tűrhető, de délután és este már mindkét részről megkezdődött a támadás. Az orosz olyan pontosan szórta az aknákat a falura, sok anyagi kárt és életkárt okozva. Az egész falu népe pincékbe húzódva várta, hogy mi lesz velünk. 18-án estétől 20-ig állandó ágyúzás, bent a faluból borzasztó zaj. Az orosz csak ritkán, de állandóan szórta az aknákat, ami hasonlít a bombázáshoz, de annál még rosszabb. Mert a repülőzúgáskor már sejtjük a bombát, de az akna egy csendes irányból jőve csak egy száz méterre tőlünk erős süvítést hallatt. Akkor már az embernek nincs ideje menekülni. Így az idő nagyobb részét pincében töltjük, némi fedezék reményében, életünket védve.

November 20-án hajnalban az ágyúzás nem szűnik, nagy köd ereszkedik. Nappal tűrhető csend, egy-egy ágyúdörgés. Estefelé dobolják: általános kiürítés. Egyelőre várunk egy napot. Éjjel ágyúzás, aknázás.

November 22-én egész nap tüzelés mindkét részről. A kiürítési láz még mindig nyugtalanít.

November 23-án minden férfi baltával köteles megjelenni a megjelölt helyen. Ettől függ a falu kiürítése. Az összes férfiak drótakadályt építenek, az összes utakat szegélyező fákat kivágták és nagy erővel folyik az akadályépítés nagy ágyúzás, aknázás közepette. Apu kénytelen munkahelyét elfoglalni, különben bevonultatják. Délután hazajött, nagy ágyúdörgést hallott innen. Főleg a kiürítés miatt azonnal a községházára ment, de az összes férfiak is. Nem fogadták el a kiürítést, bár lelövéssel fenyegetik az egész falut. Éjjel álmából zavarják esős időben a drótakadályt kihordani a Juhállásra gyalogszerrel. Egész éjjel ágyúztak, különféle lőfegyverek zúgása belevegyült.

November 24-én esős idő, a drótakadályt toább folytatják. Ágyúzás, aknázás éjjel-nappal, de ritkábban.

November 25-én ködös reggel. Egyegy ágyú és aknazörgés hallatszik, azonban délután fél 3-tól 4 óráig olyan az ágyúlövöldözés, amilyen még nem volt a környékben. Maglód felé lőttek, az orosz támadott, visszavetették. Éjjel olykor ágyúlövés.

November 26-án aránylag elég csend volt, az ágyúk nem szüneteltek. Délután ismét a kiürítés veszélye zörget.

November 27-én nagy a mozgolódás, a kiürítés komoly. Kidobolták, hogy 28-án reggel 8 órára kezdetét veszi a kiürítés, Rákosligetre irányítanak. Kedvezmény! Az 50 éven felüliek és a 12 éven aluliak maradhatnak. Az akna, az ágyú az úgy szól, mint eddig.

November 28-án német katonák és magyar határvadász minden házhoz bemegy. Hol illedelmesen, hol gorombán távozásra szólítja a ház népét. 28-án este még senki sem mozdult helyéről. Illetve mozdultak, nappal átment a másik utcában lakó rokonához és este visszament, kis holmiját hátán vive. De 29-én 10 órára egy lélel se legyen a faluban, akire a kiürítés vonatkozik. 8 órakor megjelennek minden háznál és erélyesen távozásra kényszerítik a népet. Kimennek a határba és estére visszatérnek. Hogy meddig...?

November 30-án újból megkezdték a népűzést a faluból. Mi is becsomagoltunk, vártuk, milyen szigorral jönnek, az szerint távozunk. Nem jött a razzia! Nyugodtam lefeküdtünk, mert az idő igen csendes ahhoz, hogy itt az első vonal.

December 1-én már igen meleg az idő. Nem ágyú vagy lövésektől, csak a kiürítés rettenetes borzalmától. Maglódról már űzik a népet. Hol talicskán, tragacson, kézikocsival, nagyritkán lovaskocsival menekül a nép, Rákosligetre zavarják. Összeterelnek vagy 300 embert, azt 5 határvadász csendőr kíséri, hogy vissza ne szökjenek. Ezek csak hátukon hoznak kis batyut, vgy gyereket. Siralmas helyzet. Látva ezt a helyzetet, mi is holmink felét kocsival átvittük Rákoshegyre, Apu irodájába, ha meg lehetne menteni valamit. Ecseren is gorombáskodnak a néppel, zavarják ki, mennek határba, kertbe bújkálva, várják, míg átmennek a másik utcába a csendőrök.

December 2-án a helyzet ugyanaz. Űzik a népet, gorombáskodnak, lökdösik ki a házból, de a nép csak bujkál, és nem hajlandó itthagyni minenét, mert ahogy kilép a házból, mindenét elhurcolják. A fronthelyzet csendes, alig dördül el egy pár ágyúlövés.

December 3-án a kiürítés gorombaságai enyhültek, vagy talán csak szünetelnek. Elég csendben telt el a nap. Maglód népe vándorol vissza. Egyik-másik csak élelemért kénytelen menni, mert nem gondoskodik sendki az ellátásukról.

December 4-én ködös, esős idő. Még csendes a falu, alig jár egy lélek kint az utcán. Állítólag úgy jelenteték be, hogy Ecser népe elment az irányított helyre. Az ellenség csak hallgat, a mi tüzérségünk néha zörget. Éjjel nagy ágyúzás távolról, minden irányból nagy világítások.

December 5-én szép csendes napos idő, a tüzérség néha működik, a kiürítés nálunk szünetel. Pintér Gyuri most jött feleségével Maglódról. Ágynemű a háton, a többi holmijuk a biciklin, csupa sár minden. Itt hagyták reggelig, mennek Rákoskeresztúrra. Éjjel erős tüzérségi tűz mindkét részről 4 aknabecsapódással.

December 6-án fagyos, ködös reggel. Az ágyúzás szünetel. Kaiserék is mennek Gyuriékkal kocsin. Ágyú néha zörög.

December 7-én ködös reggel. A hajnal már hangos volt a tüzérség munkájától. Nappal támadtak a mieink, akna esett Tasiék kertjébe. Éjjel állandóan lőttek.

December 8-án reggel a falut teljesen kiürítik. 9 órakor nagy támadás volt. 11 órakor jött vagy tizenkét határvadász csendőr. A falut még ma el kell hagyni mindenkinek, de legkésőbb vasárnap délig, mert aki itt marad, az ellenségnek lesz tekintve, azonnal lelövik. Egész nap, egész éjjel támadás, állandó ágyúzás volt.

December 9-én hajnalban záporeső. Az ágyúzás egyre erősbödik. A kiürítés folyik, kocsi, gyalogos, batyus az országúton Pest felé, ki hová. Éjjel olyan ágyúzás, aknázás volt, amilyen még nem volt, semmit nem aludtunk.

December 10-én hajnal ködös, esős reggel. Ma várjuk az utolsó végső szót, hogy muszáj-e elmenni déli 12 óráig. Még csend van, az eső esik. Most hallom egy vonalból jövő katonától, hogy az éjjel parancsot kaptak, hogy 11 órára el kell hagyni a vonalat, mert Pécel felől bekerítés fenyegeti. A hátulsó tüzérség már bevonult egészen R-keresztúr alá, és onnan veri a vonalat, amíg ők vonulnak vissza. Már a Maglód és Nyaraló közti magas hidat felrobbantották és a magas blokkot. Akkor jött az új parancs, hogy sikerült visszaverni az oroszokat, maradjanak továbbra is a helyükön.

December 11-én hajnal ködös, esős idő. A zaj lecsendesült, a kiürítéssel kapcsolatosan is hallgatnak. Egész nap, egész éjjel egy ágyúlövés sem dördült el, csak gépfegyver-kattogás volt hallható egész közel az éjjel.

December 12-én reggel szép, napos idő. Teljes a nyugalom és a csend. Távolról erős tüzérségi munka hallható, egész nap és egész éjjel tüzérségi és aknatűz. Nem tanácsos épületben sem tartózkodni, csak levonulni a pincébe. Komolyabb eset nem történt. Merczel Gyuri bácsit eltemették, akit aknatalálat ért 10-én délután.

December 13-án esős, borús idő. Ágyú, akna, gépfegyver működik, valamivel csendesebb, mint tegnap. Egész nap ez a helyzet, még éjjel is olyan hangos, de reggelre lecsendesedik.

December 14-én 9 órától délig erős ágyúzás, aknázás. Azután kissé lecsendesedik, de egész nap dolgoznak. Délután hidegebbre fordul az idő, estefelé az első hó kezd hullani.

December 15-én reggel már szép fehér a táj, a hó szépen belepte. Az ágyúk, aknák nem szünetelnek.

December 16-án a hó még szép fehér, a helyzet változatlan. Este fél hétkor ellenséges repülő légiaknát dobott le a Garzó kertbe, a tüzérség tőle egy száz méterre lehetett. Éppen vacsoráztunk, egyszer csak nagy csattanás, az ajtó kinyílik, az ablaküvegek csörömpölnek. A szobaablakot, a spalettát kivágta, az összes ablakok üvegei kiestek.

December 17-én az ágyúk, aknák állandóan dolgoznak, repülőgépek keringenek állandóan, A tüzérség lövi, de eredménytelen. Éjjel ugyanaz a helyzet.

December 18-án esős, nyirkos idő. Ágyúk zörögnek, aknák csattognak, alig merünk kimenni, estére csendesebb lett.

December 19-én ágyú, akna csendesedett. Délben kidobolták, hogy 14-60 évig minden férfi és nő ásóval, lapáttal jelenjen meg lövészárkot ásni. Ha nem jelennek meg szigorúan kiürítik a falut. Estére teljes csend lett, egy ágyú sem dördült el.

December 20-án korán reggel már ágyúzásra ébredtünk, mely egész nap tartott, éjjelre ismét lecsendesedett. Repülőgép az minden este tevékenykedik egy-egy bomba vagy aknával.

December 21-én szép napos, de fagyos idő. Olyan ágyúzás volt, hogy azt lehetett remélni, valami komoly változás lesz, mert november 2 óta a mi arcvonalunk egy helyben áll Maglódnyaraló, Gyömrő és Üllő között, Ecser-Üllő és Ecser-Vecsés között. Éjjel szintén ágyúzás, aknázás.

December 22-én szép napos, fagyos idő. Akna az egész falura esik, egész nap dolgoznak mindkét részről.

December 23-án szép napos, hideg idő. Korán reggel már nagyon hangos a front. Egész nap tartott, éjjel ugyanaz a helyzet.

December 24-én szép napos, hideg idő. Ágyú, akna dolgozik. A németek berúgtak, rettenetes a helyzet, erővel jönnek be a lakásokba. Baltákkal jönnek be, nem tudom mit akarnak, csak a kiskaput már baltázni akarja, ha nem engedem be. Egy tolmács segítségével megtudtam, hogy a fenyőfát akarja kivágni. Beengedtem, ki is vágta a két és fél méter magas fát. Itt állt a konyhaajtó és a nyárikonyha között a másikkal szemben. Egész nap itt garázdálkodtak az utcában. Itt voltak az ágyúik a Tasi-kertben és a Krajczáréknál. Este 8 órakor parancsot kaptak a visszavonulásra, egész Budakeszire mennek. Volt nagy öröm nálunk. De ami azután következett az nem mindennapi. Bár karácsony szent estéje volt, itt kellett hagyni a meleg szobát és levonulni a hideg pincébe, mert úgy potyogott az akna. Csak az orosz lőtt, mert magyar ágyú már sehol nem volt, csak egy kevés gyalogság. Fél kettőig lent voltunk. Valamennyire lecsendesedett, de azért hajnalban is dolgoztak.

December 25-én karácsony nagy ünnepe. Már 9 órakor ugyanaz a borzasztó zörgés, aknázás kezdődött, mint éjjel, és egész nap tartott. Éjjel ugyanígy aknázott és a mi részünkről ellenállás sehol nem volt. Fél 1 körül még ennek a tetejébe egy éjjeli látogatónk is akadt. Nagyon zörgette az utcai ablakot, választ nem kapott. Beugrott a kerítésen és az ajtót próbálta kinyitni, de nem erőszakoskodott, így én sem kértem sehol segítséget. Reggel kíváncsian keressük, mi hiányzik, mi kellett neki. Nagy ámulatunkra minden rendben volt, semmi nem veszett el.

December 26-án karácsony másnapján szép napos, hideg idő. Aránylag csend, mert azt hittük, reggelre már bevonul az orosz, de 9 órakor hallatlan nagy zörgés lett egyszerre. Az ablaküvegek csak úgy potyogtak ki. Gattyánéknál voltam, mert nem mertem hazajönni. Később egyenesen a pincébe szaladtunk és ott is töltöttük az ünnep nagyrészét. Apu abban a nagy aknázásban jött haza, de visszament, mert a holmink R-hegyen őrizetlenül maradt. Délután még egy olyan hatalmas robbanás volt. A konyhában voltunk, de úgy megijedtünk, hogy menekülni sem bírtunk a pincébe. Gattyánék itt voltak. Éjjel nagy aknázás, egész éjjel a pincében aludtunk.

December 27-én hideg, zúzmarás reggel. Az ágyú, akna szól szüntelen. Délután fél háromkor 3 orosz katona jelent meg a sarkon, Tasiék mellett. Odaszaladtunk beszélgetni velük. Elég jól értettük egymást. Egy fiatal 22 éves is volt köztük, rendes ruhájú, rendes emberek. Nagy volt az öröm, hogy már a szenvedések talán enyhülnek. Este már nyugodtam fekszünk, egyszer csak akna vagy nehéz tüzérségi lövegek cspódnak körülöttünk. Én a konyhában feküdtem, de a hatodik becsapódás után ki az ágyból és mezítláb le a pincébe, mert borzasztó zörgés volt. Németek keresték az oroszokat. Később csend lett és feljöttem aludni a lakásba. Elég csendbe telt el az éjszaka, de éjjel még vagy hárombecsapódás volt.

December 28-án hideg, zúzmarás reggel, az oroszok vonulnak be a faluba. Vagy 8 db sztálin-orgona, konyha stb. Keresnek helyet, nem merünk velük beszélni, mert egyedül vagyunk. Bejön vagy 6 orosz katona: kvártélyt keresünk! Megmutatom a szobákat, ablak sehol sincs. Nem jó, hideg! Én persze örültem, hogy nem felel meg. Az egyik fiú felfigyel Babára és pár szót vált vele oroszul, azután németül és mondja a töbieknek, csak menjenek tovább, intézzék, ő itt marad. Eleinte ettől is csak féltünk, de később megláttuk, hogy egy finom, iskolázott ember. Már mi kértük, hogy maradjon nálunk az éjjel. Meg is ígérte, szépen elkártyázgattak. 9 órakor azt mondja, megnézi a helyét, ahol vannak és visszajön. Mi nyugodtan várjuk, a félelmünk el is múlt, hisz jön az oroszunk. Reggel is lett, de az orosz nem jelentkezett, csak másnap dél felé jött. Kérdem, miért nem jött. Hát, hogy otthon maradt és elmentek sétálni. De mi megértettük, ő félt egyedül aludni nálunk. 28-án délután az oroszok fele B-pest alá lett hívva a 8 db. sztálinorgonával. Azóta állandóan lőnek.

December 29-én hideg, fagyos idő. Az oroszok erősen dolgoznak, állandó a zúgás, de mi elég nyugodtan vagyunk már. R-hegy, Csaba, Keresztúr már mind orosz kézen van. Budapestet még mindig erősen védek. Éjjel is nagy ágyúzás Pest felől.

December 30-án hideg, fagyos idő. A kis orosz még nem ment el. Apu hazajött a hegyről, délután egyedül voltam. Az ajtó be volt riglizve, én a spejzben voltam. Egyszer csak hallom, hogy az ajtót csapkodják. Hát vagy ö orosz benyomta az ajtót és a lakásban mászkál, a padlásra megy, kutat. Én apuért szaladtam, de mire visszajöttünk, csak ketten voltak. Láttam amint az elemlámpát az asztalról felvette, hogy jó-e. Hogy mást mit vittek el, eddig még nem jöttem rá. Most már félünk az oroszoktól. Éjjel nagy ágyúzás a távolból.

December 31-én hideg, szeles, havas idő. Az ágyúzás egyre jobban hallható, komolyabb eset nem történt. Az oroszok állandóan jönnek-mennek. A kis orosz altiszt este Szilvesztert köszöntött 8 liter borral. Már az oroszok is kellemetlenkednek, főleg lányos házaknál. A Méhész fiút a telepen megölték ilyen ügyből kifolyólag.

1945

Január 1. hétfő: hideg, szeles, havas idő. Az ágyúzás még mindig hallható távolabbról. Apu átment Hegyre, hogy a holmit hazahozza. Baba autóval átment, apukát sehol nem találta. A lakás, kamra feltörve, mindenütt oroszok. Eredménytelenül visszajött, apu nem jött haza. Éjjel egy orosz itt aludt, távolból ágyúzás hallható.

Január 2-án szép, napos, hideg idő. Apu tragacson hozta haza homink egy részét. Ágyú, akna szól R-hegyen. Rengeteg az orosz, ágyúk, kocsik. Itt már ritkában van orosz. Az éjjeli vendég orosz ismét itt aludt nálunk, Tasiéknál van a kapitánya.

Január 3-án szerda, szép napos, hideg idő. Hajnalban nagyon hangos nagy ágyúzás hallható Pest felől. Éjjel is, de ritkábban. Rengeteg orosz repülőgép ment Pest felé. Dimitri Pesten volt, sok csokoládét hozott, éjjel nem aludt nálunk. Éjjel is állandó ágyúzás, nagy zörgés.

Január 4-én csütörtökön szép napos, hideg idő. Az ágyúzás még hangosabb, egész nap tart. Pest még mindig tartja magát. "Sándor orosz" ma visszajött Kőbányáról, aztán visszament. Nagy ágyúzás Pest felöl.

Január 5-én pénteken szép napos, hideg idő. A harc egyre tart Pest körül. A kis orosz ismét ellátogatott hozzánk, rumot, cukrot hozott.

Január 6-án ünnep, szép napos, hideg, később szeles idő. Apuval elmentünk Hegyre tragaccsal, hazahoztuk holmink egy részét. Onnan lőttek ágyúval Pest felé. A határban egy aknabecsapódás, vagy tüzérségi löveg pár száz lépésre tőlünk robbant. Az úton végig páncélököl, puskatöltények elszórva. Most láttam a vasútvonalat, amit a németek tönkretettek. Mind a két sínpárt felszedték, ugyanúgy a talpfákat is és németországba vitték.

Január 7-én vasárnap szép téli tájra ébredtünk, a hó mindent betakart. Az ágyúzés egyre tart, Pest még mindig tartja magát.

Január 8-án hétfőn hideg téli idő, szép havas táj. Különösebb esemény nincs. A munkástanács megkezdte működését. Az összes férfiak kötelesek a falu újraépítésén dolgozni.

Január 9-én kedden hideg téli idő. B-pest még nem esett el, az ágyúzás még tart. A kis orosz ellátogatott hozzánk barátaival. Csizmát varratnak Ecseren, csokoládét hoztak. Éjjel egy repülős orosz felzavart és Esztit kereste.

Január 10-én szerdán olvadás, enyhe edő, a hó elolvadt. Délután egy kapitány és egy sofőr vacsorát rendeltek. Vacsora után a sofőr nem akart eltávozni, Babát követelte. Illéséknél aludt. Egész éjjel nem aludtunk. Apukát lelövéssel fenyegette, kétszer rá is lőtt. A kapitány még az éj folyamén elfogatta, összeverette, ő maga is megverte, összerúgdosta. Felejthetetlen éjszaka.

Január 11-én csütörtökön enyhe idő. Az éjszaka hőse és a többi oroszok mind elmentek a faluból. A kis orosz barátaival itt volt csizma ügyben. Éjjel csend volt, de nem tudtam aludni. Apukánk délután rosszul lett, összesett, bizonyára az éjszakai borzalom hatásától. Éjjelre jobban lett, úgyhogy nem volt szükség orvosra sem.

Január 12-én pénteken enyhe idő. Apuka jól van, csak nagyon gyenge és erően fogy, de azért a helyi kötelező munkaszolgálatot is ellátta. Éjjel apukát Cinkotára munkára rendelték.

Január 13-án szombaton enyhe napos idő. Apuka reggel elment munkára, vagy 200 férfivel és 19-20 nővel. Egész nap repülők mennek B-pest felé. Éjjel jól aludtunk, semmi nem történt.

Január 14-én vasárnap szép idő. Reggel ismét 13 leányt elvittek. Repülőgépek sokasága Pest és környéke felett, ellenséges gépek bombázták Mátyásföldet és több helyet. Orosz gépek harcba bocsájtkoztak és Pestet bombázták. Apukának levelet küldtünk Mátyásföldre, oda mentek dolgozni. Éjjel állandó ágyúzás, Pest még mindig tartja egy részét. A Városliget elesett, tevéket hajtottak Ecseren át, a Keleti pályaudvar is elesett.

Január 15-én borús, ködös idő. Sok repülő megy Budapest felé, mély zúgás hallatszik Pest felől. Sándorék eljöttek a csizmáért. Német repülőgépek 14-én Mátyásföldt is bombázták.

Január 16-án szép napos idő, kevés hó esett. Sok repülőgép ment Pest felé, nagy ágyúzás éjjel-nappal.

Január 17-én szerdán szép napos idő. Egy orosz szénát jött kérni. Egész nap, egész éjjel nagy ágyúzás Pest felől, egy része még mindig német kézen van.

Január 18-án csütörtökön egy-egy ágyúzörgés hallható. Ma volt először szentmise a templomban, a harangok 14-én kondultak meg először. Babát ma délben vitték el Mátyásföldre, munkaszolgálatra, apu nem jött haza. Éjjel egyedül voltam. Egész éjjel nagy ágyúzás vagy bombázás Pest felöl.

Január 19-án pénteken szép napos idő, erős hideg. Erős ágyúzás Pest felöl. Este a Sándorék jöttek a csizmáért. Azt mondják, Pest elesett, csak a budai részen van egy kevés tisztogatás még.

Január 20-án szombaton ágyúdörgés hallható éjjel-nappal. A férfiakat, lányokat folytatólagosan váltják a mátyásföldi munkára.

Január 21-én vasárnap az ágyúzás egyre hallható. Két orosz bejött, mindent átkutatott, bort keresett.

Január 22-én hétfőn már korán reggel nagy ágyúzás volt Budapest felől, de estére lecsendesedett. Baba írja, apu jöjjön érte Mátyásföldre, mert nem akrják hazaengedni.

Január 23-án kedden az ágyúzás Pest-Csepel felől még hangos. A Kaposi kislány jött haza, Baba 10 napig marad. Éjjel nagy bombázás volt Ferihegy felől.

Január 24-én szerdán az ágyúzás még mindig tart.

Január 25-én csütörtökön a német hangzású, illetve nevű férfiakat az orosz Ukrajnába viszi dolgozni. Monorra vitték át őket, onnan tovább viszik. A bombázás, ágyúzás még mindig hallható.

Január 26-án pénteken szép napos, hideg idő. A bombázás, ágyúzás ritkább.

Január 27-én szombaton hideg, jeges eső. Rengeteg gépesített orosz jött a faluba. Míg apuék odavoltak Mátyásföldön, rám akarták törni az ajtót az oroszok. Kénytelen voltam beengedni őket, de apuék egy negyed órára rá megjöttek.

Január 28-án vasárnap az oroszok még mindig itt tartózkodnak. Tasiéknál van a konyha, szívesen adnak kosztot.

Január 29-én hétfőn hozzánk is 2 orosz írnokot osztottak, a kis szobát nekik adtuk át.

Január 31-én szerdán sok orosz van még a faluban. Nálunk is itt vannak az oroszok.

Február 1-én csütörtökön nagy ágyúzás Pest felől.

Február 2-án pénteken az oroszok itt vannak, tűrhető a helyzet.

Február 3-án szombaton semmi különös, Buda még nem esett el. Apu Rákoshegyről elhozta a tüzelőt orosz kocsin.

Február 4-én vasárnap Iván elment Vácra élelemért. Minden rendben van. Buda felől nagy ágyúzás nappal-éjjel.

Február 5-én az ágyúzáés még hallható Buda felől.

Február 6-7-8-án az oroszok még itt vannak a faluban.

Február 9-én Buda felől nagy ágyúzás hallható.

Február 10-11-12-én semmi különös esemény.

Február 13-án Buda is végleg elesett. Rengeteg halott és fogoly esett áldozatul.

Február 14-15-én már ismét a kiürítés veszélye fenyeget. 14-én az a rendelet jelent meg, hogy az országút vasút felőli része költözzön át a túlsó felébe azért, hogy az orosz katonák ne legyenek a civilekkel. Nagy hurcolkodás lett egy órán belül, mert azt a parancsot kaptuk, hogy a tudomásulvételtől két órára senki ne legyen otthon. Én ismét csak vártam, amíg kilöknek. Hála Istennek még eddig nem került rá sor, de ma ismét súlyosbodik a helyzet. Végül megnyugtatnak a mieink, írást csináltak, az ezredessel aláírtatták, így aztán nyugodtan maradhatunk itthon.

1945 február. Elmentek az oroszok. Később még kaptunk két oroszt, ezek rövidebb ideig voltak itt. Ezzel be is zárult az orosz megszállás Ecseren. Igaz, egy még volt, egy éjszakára kért szállást április 8-án. Oroszunk berúgott csudára, egész éjszaka nem aludtunk.

Május 1-ét megünnepeltük, az egész községet körüljárták zenés ébresztővel, este táncmulatsággal végződött.

Május 7-én nagy esemény: Németország letette a fegyvert. Ismét ünnepeltünk mindannyian, reménykedve, hogy a még fronton harcoló gyermekeink mielőbb hazajönnek.

6. A második világháború után

A sok gyötrelmet okozó háború elmúltával zengő harangszóval köszöntötték az ecseriek az oly nagyon várt békét. A szörnyű világégés után azonban a törvénytelenségek sora nem szűnt meg. Az ecseri templom Historia Domusában a következő bejegyzés szerepel: 1945. március 22-én letartóztatták Mikla Pál plébánost és Gyömrőre kísérték három heti internálásra, aknaszedésre azzal az indokkal, hogy a katolikus iskola államosítását ellenezte. Letartóztatása előtti napon este a plébániával szemközt lakó Sztancsik családnál tartózkodott. Ott volt Murár István egyházközségi képviselő-testületi tag is, aki szinte könyörögve kérte a plébánost, hogy hagyja el Ecsert, mielőtt erőszakkal viszik őt el. Mikla Pál válaszként annyit mondott, hogy nincs mitől tartania, hiszen semmi bűne sincs. Neki kötelessége az ecseri katolikus hívek mellett maradnia, nem hagyja önként el őket semmilyen körülmények között. Másnap erővel vitték el. Az akkori községi vezetés kommunista tagjai birtokba vették a plébánia épületét. A kulcsot a Sztancsik családra akarták bízni, azonban ők nem vették át. A plébánost majdnem egyhónapi kínzás és megaláztatás után 1945. április 16-án az úri grófokkal és a tápiósülyi főjegyzővel együtt kivégezték. Mindannyiukat együtt kísérték a gombai erdőszélre. Az áldozatokat kivégzésük előtt az elkövetők bántalmazták is. Szemtanúk véres rongyokban látták Mikla Pált kivégzése előtt a mendei vasútállomáson. Az ecseri plébánosnak saját magának kellett megásnia sírját. A sír kicsi volt, kilógó lábait a kutyák lerágták. Temetésére csak 1945. szeptember 28-án kerülhetett sor szerény körülmények között az ecseri temetőben. Sírját az ecseriek azóta is hűen ápolják.

Hasonló sorsra jutott Nádas Béla ecseri főjegyző is. Ugyanúgy, mint Mikla Pált, Nádas Bélát is még a választások előtt hatalomra jutó ecseri kommunisták döntése alapján tartóztatták le 1945. március 29-én. A Nemzeti Bizottság 1945. április 2-án felmentette tisztségéből őt, helyette Fogd Mihály helyi lakost bízta meg. Ezzel egyidejűleg Lányi Gyula ny. ecseri főjegyzőt, mint községi kisegítőt hívta be szolgálattételre. Lányi Gyula még ezév december 2-án lemondott megbizatásáról. Nádas Béla halálának időpontja és helye nem ismert. Az ecseriek elmondása szerint a Do horí Koncom-ban lévő dögkútba dobták testét. Nevét a második világháborús emlékmű polgári áldozatai között találjuk.

Az új hatalom csak a volt felső vezetést találta nemkívánatosnak, hiszen az 1922-től községházi alkalmazottként dolgozó Szántai Rózsa I. oszt. irodatisztet 1945 májusában korábbi lelkiismeretes munkájának elismeréseképpen megerősítették állásában.

A háború utáni községi képviselő-testület alakuló ülése 1945. május 27-én volt. A képviselő-testületbe az Ecseren működő pártok delegáltak tagokat. Fülöp Mihály bíró, Fogd Mihály főjegyző és Garamvölgyi István, a Nemzeti Bizottság elnöke jelenlétében a következő képviselő-testület alakult:
A Kommunista Párt részéről: Hatlaczky Mihály, Garamvölgyi István, Lojkovics József, Turán Ferenc, Piszter Kálmán.
Póttagok: Molnár Lajos, Chranka József.
A Szociáldemokrata Párt részéről: Szlifka János, Gattyán Mihály, Pintér Béla, Káldas István, id. Tupi József
Vémi István, Illés József
A Független Kisgazdapárt részéről: ifj. Kiss József, Zsilinszki Ferenc, Illés János, R. Greskó János, S. Murár József.
Póttagok: Dornyák József, Greskó Mihály.
A Szakszervezet részéről: id. Szluka István, Bozóki Ferenc, Kaiser József, Lojkovics Kálmán, Szlifka József Rudolf.
Póttagok: Fazekas Ferenc, Sz. Pintér József.

Az új képviselő-testület első intézkedései között szerepel 1945 júniusában a község újjáépítése érdekében való közmunka elrendelése. Eszerint minden 18-60 év közötti férfi és 18-42 év közti nő köteles hetenként egyszer a község elöljárósága által megszabott közmunkát végezni. Emellett a súlyos pénzhiány csökkentésére új adónemeket vetettek ki. Ekkor került bevezetésre Ecseren a kereseti adó (iparüzési adó), illetve a lovak után fizetendő adó.

Az 1945-ös földreform Ecseren csak kismértékben módosította a birtokviszonyokat, mivel a tagosítás kapcsán már a XIX. század végén kiosztásra került a volt uradalmi birtok. Mivel az ecseri határban 1945-ben uradalmi földek már nem voltak, a községi képviselő-testület a földreformmal kapcsolatosan a vecsési volkbundista lakosok Ecser község határaiban lévő földjeinek kiosztását támogatta. Ezek, mint "juttatott" földek kerültek az ecseriek köztudatába.

Ugyancsak 1945 nyarán hozta a képviselő-testület azt a határozatát, mely szerint a község 80 mázsa zöldséggel támogatja negyedévenként a Vörös Hadsereget.

Igen fontos döntés volt a Maglód-Ecser körorvosi állás kettéválasztása, illetve Ecseren községi orvosi állás megszervezése. Ekkor került községünkbe körzeti orvosként dr. Bánhegyi Mátyás, aki a közelmúltban hunyt el.

A háború okozta károk miatt az elemi iskola épülete teljesen használhatatlan volt. A képviselő-testület határozata értelmében a még egyházi tulajdonban lévő iskolában egy tantermet rendbe hoztak, hogy a tanulás megkezdődhessen 1945 őszén. A földművesek melegágyi üvegeket ajánlottak fel a kitört ablakok beüvegezésére, a többi költséget pedig gyűjtésből fedezték. A súlyos szegénység miatt az ecseri iskola fűtését nem tudta a kozség megoldani, így a tanítás 1945. december 13. és 1946. február 1. között szünetelt. Szükségiskola céljára rövid ideig használták a községi óvoda épületét is. 1945 decemberében egyre határozottabban követelték a baloldali képviselők az iskola államosítását vagy községesítését.

1946-ban nagyméretű infláció miatt havi költségvetéssel dolgozott a képviselő-testület. Az egyik legfontosabb munkának a romos községi épületek felújítása mutatkozott. Elsőként a teljesen elpusztult tűzoltószertárat építették újjá. Ecser 3 éves újjáépítési tervét 1947-ben készítették, így került sor a községháza és a többi épület rendbehozására. 1946-ban központi utasításra minden községnek úgynevezett "kártalanítási alapot" kellett létesítenia a Vörös Hadsereg ellátására, illetve jóvátételi kötelezettségek teljesítésére.

Ecseren erre a célra a következőket kellett fizetni:

A Rákosi-időket fémjelző beszolgáltatási rendszer előszele már 1946-ban megjelent, amikor az ecseri képviselő-testület kénytelen volt tudomásul venni a bszolgáltatással kapcsolatos kormányrendeletet.

A neház gazdasági és politikai körülmények között 1946-ban alakult újjá a háború előtt már működő ecseri színjátszó csoport illetve a néptánccsoport is.

1946 áprilisában indították újra a háború alatt megszűnt óvodai ellátást. Mivel az óvoda épülete a háborús károk miatt használhatatlanná vált, a gyermekeket a Liga épületében fogadták. 1947-ben térhetett vissza eredeti épületébe - a mai Grassalkovich térre - az óvoda. Érdemes egy rövid kitérőt tenni a falusi óvoda múltjával kapcsolatban. A húszas években induló intézmény vezetője a háború előtt Szekeress Friderika (Frida néni) óvónő volt. Az ő munkáját segítette Alajtner Anna dada. Az 1946ban újrainduló óvoda vezetője Kovács Jánosné sz. Török Anna (Nusi néni) volt. Mellette Novotni Anna látta el a dadai teendőket. A később nyugdíjba vonuló Kovács Jánosné után Szigeti Józsefné (Jutka néni) lett az óvodavezető, ma is ő irányítja a Grassalkovich téri óvodát.

1947 júliusa említésre méltó dátum, hiszen ekkortól működik Ecseren a közétkeztetés. A konyha a községi óvoda épületében kapott helyet, felszerelését közadakozás folytán sikerült biztosítani. A tűzhelyet a Majzik család, az edényeket a Szilágyi család ajánlotta fel. A gyermekek étkeztetése a kezdeti időkben térítésmentes volt, később a családok szociális helyzetét figyelembe véve állapították meg a díjakat. A közkonyha vezetője Koczkás Jánosné sz. Jedlicska Katalin volt, akinek főztjére sokan ma is nosztalgiával gondolnak vissza.

A háború utáni neház körülményeket még a csehszlovák-magyar lakosságcsere is nehezítette. A lakosságcserével kapcsolatos elképzelések a csehszlovák kormánykörökben már a háború alatt megszülettek. 1946. február 27-én írták alá a magyar-szlovák lakosságcsere egyezményt. A megállapodást májusban Budapesten, majd Prágában is ratifikálták. Az egyezmény értelmében annyi magyart telepítettek ki Csehszlovákiából, ahány magyarországi szlovák önként jelentkezett Szlovákiába való áttelepítésre.

Részlet az egyezményből:
"Az egyezmény biztosítja:
1. Az összes ingóságunkat magunkkal vihetjük (nem 30 kg-os csomagot!)
2. Az ingatlan tulajdonért teljes kárpótlás jár.
3. Csehszlovákia az összes megszerzett jogot elismeri (diploma, nyugdíj, fizetés stb.)"

Az egyezmény értelmében felállított áttelepítési bizottság a propagandakampány és a szervezési munka megkönnyítésére 16 körzetet hozot létre. Az ecseri szlovák lakosságot a környékbeli németekkel és a csehszlovákiai magyarokkal ellntétben nem kényszerítették erőszakos módon szülőföldjének elhagyására.

1947-ben Ecseren is megkezdte működését a Csehszlovák Áttelepítési Bizottság. A csehszlovák szervek a lakosságcsere sikere érdekében igen széleskörű propagandát fejtettek ki, az agitáló csoportok ideológiai és gazdasági előnyők hangsúlyozásával biztatták a lakosságot, hogy térjenek vissza őseik földjére. ("Bratia Slováci! Mat' Vás volá" - Szlovák testvérek! Anyánk hív!) A kitelepítésről pontos adatok nem állnak rendelkezésre. A helybeliek visszaemlékezései szerint kb. 20-25 család tért vissza az óhazába. Az áttelepülők nagyrésze Pozsony Prievoz nevű kerületében talált új otthonra. Szinte kuriózumnak számít, hogy a volt ecseriek hozzsú évekig egy tömbben maradtak. A visszaemlékezések szerint ekkor került el Ecserről az Almási, Cseri, Greskó, Gubcso, Jáger, Kanyik, Kollár, Kozár, Lilik, Maszló, Murár, Novák, Novoszád, Nyerges, Papp, Pintér, Slehovszki, Szlifka, Szlovák, Szluka, Zamora és a Wesselszki család. Pozsony XII. kerületi temetőjében sétálva sorra jelennek meg előttünk a régi ecseri családok kőbe vésett nevei.

Az áttelepülő szlovák családok helyére csehszlovákiai magyarok érkeztek. Ekkor került Ecserre a Bedecs, Fölvári, Gecző, Jurányi, Krastenics, Kubányi, Marcinkó, Németh, Pozsgai, Renczes, Steer és a Varga család. Az ekkor érkezett családok legtöbbje az évtizedek során szinte teljesen egybeolvadt az őslakossággal. Az ecseri képviselő-testület 19/1946. számú határozata értelmében a Szlovákiába kitelepülők helyébe érkező Csehszlovákiából áttelepülő magyar családokat Ecser község szeretettel és megbecsüléssel fogadta, anyagi erejéhez mérten mindenki támogatását kérte. Az összesített országos adatok szerint 1948 áprilisáig 73 273 szlovák települt át Magyarországról, illetve 68 407 magyart telepítettek át Csehszlovákiából.

1948-ban és 49-ben két, egészségügyi szempontból fontos esemény történ községünkben: 1978-ban alakult a csecsemőápolással foglalkozó ecseri Zöldkereszt, 1949-ben pedig véglegesítették állásában az addig ideiglenes bábaként működő Jóföldi Lajosnét.

Érdekesség, hogy a földműves szövetkezet létesítésének gondolata már 1948-ban megjelent Ecseren, mely el is nyerte a képviselő-testület támogatását, azonban a termelőszövetkezet megalakulása még több mint egy évtizedet váratott magára.

7. A tanácsrendszer idején

Az 50-es évektől egyre inkább politikai színezetet nyertek a község vezetőségének ülései, melyeken a nagy Szovjetunió és a kommunista ideológia éltetése került előtérbe.

1950-ben megalakultak a tanácsok, Gyömrő lett a járási székhely. Az október 26-i alakuló tanácsülésen létrehozott Ecser Községi Tanács évtizedeken keresztül meghatározta lakóhelyünk irányítását, fejlődését. A tanácsi rendszer kezdetén községünk lakossága 1960 fő volt.

Az 50-es évek első felében a többi mezőgazdasági jellegű településhez hasonlóan a kötelező beszolgáltatás is terhelte az ecserieket. Visszaemlékezések szerint, ha az adott gazda nem rendelkezett a beadásra előírt mennyiségű gabonával, hússal, zsírral, baromfival, tojással, tejjel, kénytelen volt máshol beszerezni, hogy kötelezettségét teljesíteni tudja. Sokaknak az utolsó fillérüket is fel kellett áldozniuk, hogy a beszolgáltatási kényszernek megfeleljenek, mások csak kölcsön kért pénzből voltak képesek fedezni az államilag előírt beadandó mennyiséget. A gazdák közül politikai okok miatt 8 családot kuláknak minősítettek. Őket erkölcsileg is, gazdaságilag is mélyen megbélyegezte a megkülönböztetés.

Ezekben az időkben a tanácsi ülések hosszú politikai beszámolókkal kezdődtek, melyeket Lojkovics József MDP titkár, illetve Gattyán Mihály tanácselnök tartott. Mai szemmel meglehetősen furcsán hangzanak az akkor hozott községi döntések. Érdemes feleleveníteni például az 1952. február 23-án hozott beszolgáltatással kapcsolatos tanácsi határozatot:

"Alulírott Ecser község dolgozó parasztsága nevében szeretett vezérünk Rákosi Mátyás elvtársnak 60-ik születésnapjára, március 9-ére felajánljuk, hogy tojás baromfi I. negyedévi előirányzatunkat százszázalékban teljesítjük. Ezt a felajánlásunkat úgy fogjuk határidőre megvalósítani, hogy népnevelő munkával, amelybe bevonjuk a tanács tagjait, valamint a népi szerveket és népnevelő munkával rámutatunk a beadási kötelezettségünk és békénk megvédése, a szocializmus építésének meggyorsítésénak fontosságára."

1953 márciusában meghalt Sztálin. Községünk vezetése és kommunistái ünnepi gyásztanácsülést tartottak ennek alkalmából, ahol a szocializmus és a Szovjetunió iránti elkötelezettségüket hangoztatva emlékeztek meg a szovjet vezérről. A politikai népnevelés mellett községünk vezetőségét ekkoriban főleg a mezőgazdasági munka községi szintű megszervezése, illetve járdák építése, közkutak fenntartása foglalkoztatta. 1956 első felében már helyi szinten is érezhető volt, hogy az addigi politikai nyomás nem tartható fenn sokáig. Július 14-én erkölcsi rehabilitációban részesítették a korábban kuláknak nyilvánított ecseri középparasztokat.

Az 1956-os forradalom idején nem történtek Ecseren jelentős rombolások és vérengzések, azonban a budapest harcok és lövöldözések dübörgései községünkbe is elhallatszottak. A katolikus plébánián található Historia Domusban lelhető fel az a bejegyzés, miszerint a templom éppen folyamatban lévő külső tatarozása heteken át szünetelt, mivel a községen átvonuló harckocsik miatt nem lehetett dolgozni. A harckocsikból még a torony körül felállított állványba is belelőttek.

A Steinmetz kapitány utcai Steinmetz emléktáblát lerombolták, megsérült a Szécheny-Zrínyi utcák torkolatánál lévő, patakon átívelő híd korlátja is. A forradalom idején Ecseren is megalakult a Nemzeti Bizottság. Elnöke Káldos György volt. Az 56-os események után községünkből mindössze 3 főt vontak felelősségre.

A következő évek sokkal békésebben teltek községünkben. Kulturáis szempontból érdekességnek tekinthető, hogy 1958-ban egy televíziókészüléket vásárolt a község, melyet a tanácsháza nagytermében állítottak fel az esténként itt összegyűlő lakosság részére.

1959-ben vetődött fel az új iskola építésének gondolata. A községi elképzeléssel szemben az állami javaslat szerint a mai orvosi rendelő és a környező telkek helyén kellett volna az iskolának megépülnie. Az ecseri vezetőség azonban ragaszkodott eredeti tervéhez, hogy az 52 éve lezárt régi temető helyén építsék fel a község iskoláját. Ez a megoldás költségesebb volt, mivel jelentős földmunkával járt, a magas domboldalt el kellett hordani. A munkálatok társadalmi munkával és állami segítséggel még 1959 tavaszán megkezdődtek, a temetői földet a falu utcáiban tarítették szét a kegyelet legkisebb igénye nélkül. Ebben az időben gyakorta lehetett látni Ecseren koponyákkal és lábszárcsontokkal játszó gyerekeket... Az iskola meglepően gyorsan felépült, az 1960 őszén kezdődő tanévet már az új épületben kezdhették a tanulók Szabó Balázs igazgató vezetésével. Később Parázsló Gézáné, Kiss Tamás, majd Nagy Zoltánné irányította az ecseri általános iskolát. Az intézmény jelenlegi igazgatója Szeverné Csekei Csilla.

Az 1959-es év másik jelentős beruházása a Zrínyi utca felső felének aszfaltozása volt. Ugyanebben az évben indult be az autóbuszjárat Ecseren. Naponta nyolc busz közlekedett Monorról, Gyömrőről Kucorgóig és vissza. A buszjárat könnyebbé tette a Budapestre való utazást.

1959 augusztusában megindult községünkben a szervezőmunka a mezőgazdaság szocialista átszervezésére, a TSZ megalakítására. Az agitáló-kényszerítő munka eredményeképpen 1960-ban Kiss József elnökletével megalakult a Törekvő MGTSZ, melybe minden ecseri gazda belépett. A termelőszövetkezet megalakulása hosszú évtizedekre meghatározta községünk gazdasági viszonyait, megszüntetve a hagyományos paraszti kultúrát és értékrendet. A 60-as évek elején a tanácsülések leggyakoribb témája a TSZ munkájának megszervezése, eredményeinek értékelése volt.

1963-ban került sor a Petőfi, Bercsényi, Szent Imre, Rákóczy, Kossuth, Kálvária és Bajcsy-Zsilinszky utcák járdáinak építésére. Ugyanebben az évben létesítették a Békés-telep első boltját az Andrássy-Jókai utca sarkán, amely kb. 500 ember ellátását biztosította.

A 60-as évek közepén fogalmazódott meg a község távlati fejlesztési terveiben a mai orvosi rendelőtől az Árpád utcáig terjedő - akkor még községi tulajdonban lévő - terület hasznosítása. A községi tanács tervei szerint ezen a részen egy modern faluközpont került volna kialakításra. 1965-ben konkrét terv készült az Árpád utca - Zrínyi utca sarkán egy új postaépület létrehozására, valamint ennek szomszédságában egy községi bölcsőde megépítésére. A tervek között szerepelt az orvosi rendelő is. Anyagi okok miatt a posta és a bölcsőde csak terv maradt.

1966-71 között szakaszosan készült el a Szerelem patak medrének burkolása betonlapokkal illetve terméskövekkel.

Érdekes, hogy Ecser vezetősége már 1967-ben felvetette a földgáz bevezetésének gondolatát, azonban a csekély érdeklődés miatt akkor ezt nem tudták megvalósítani.

Elkezdődött viszont még ugyanebben az évben az új körzeti orvosi rendelő építése, melyhez jelentős társadalmi munkával járultak hozzá községünk lakói. A jelenleg is használatban lévő épületben 1968-tól folyik a betegrendelés. 1968-ban épült a TSZ keretein belül a mai művelődési ház földszinti része, mely "Fészek" bisztró néven működött.

1969-ben a templommal szembeni területet átadta a község a Takarékszövetkezet részére új épület létesítése céljából.

A lakosság számát tekintve megállapíthatjuk, hogy 1960 és 70 között 1/4-vel növekedett az ecseri lakosok száma. 1960-ban 2110, 1970-ben pedig már 2633 volt a lélekszám Ecseren. Ha ezt a számadatot összehasonlítjuk a 100 évvel korábbi - 1870-es - 786 fővel, láthatjuk, hogy községünk lakossága csaknem négyszeresére növekedett.

1970-ben ismét jelentős járdaépítés folyt községünkben. Ekkor kapott járdát a Szent Imre utca páros oldala, a Kereszt utca, az Eskü utca, illetve az Apponyi utca páratlan oldala. Ugyanebben az évben költözött mai helyére a községháza, miután az addig orvosi lakás és rendelő céljául szolgáló épületet átalakították, korszerűsítették.

A környező településeket megelőzve 1970-72-ben épült ki Ecseren a vezetékes ivóvízhálózat, mely máig biztosítja községünk biztonságos vízellátását.

1972-ben alakult az Ecseri Lakásépítő és Fenntartó Szövetkezet. Még ebben az évben megvásárolta a TSZ-től társasház építése céljából az Ady Endre utca végén lévő területet. Az építési munkálatok 1973 őszén kezdődtek.

1972-ben született meg a terv községünk második óvodájának létrehozására, illetve a Bercsényi-Andrássy utcákat összekötő MÁV-aluljáró építésére. Sajnos, az aluljáró csak terv maradt.

1973-ban készült el az Arany János utcai társasházak terve. Az építési munkálatokat 1974 júniusában kezdték meg. Ezzel egyidőben épült a békés-telepi ÁFÉSZ-élelmiszerbolt is.

Az 1973-as évi feladatok között szerepelt a klubkönyvtár és az ifjúsági ház építése is, azonban a tervek elkészülte után felmerült a volt Ecser-Gyömrő "Petőfi" MGTSZ tulajdonát képező "Fészek" bisztró megvásárlása, amely tulajdonképpen a mai művelődési ház földszinti részét foglalta magában. Az ajánléat mérlegelése után úgy döntött a tanácsülés, hogy ezt a lehetőséget ragadja meg, és eláll az új ifjúsági ház építésétől, mivel a "Fészek" épülete jóval nagyobb az újonnan tervezett épület méretétől, így az művelődési ház céljaira is alkalmas lesz.

Közben jelentős szülői - társadalmi munka - segítséggel folytak az Andrássy utcai óvoda építésének munkálatai. Annak elkészültéig azonban szükségessé vált egy ideiglenes óvoda kialakítása a megnövekedett gyermeklétszám miatt. Ekkor döntött az ecseri vezetés aról, hogy a frissen megvásárolt "Fészek" bisztrót alakítják át szükségóvoda céljaira. Ennek értelmében 1974 februárjától az új óvoda elkészültéig a békés-telepi gyermekek, majd azután a régi óvoda felújítása alatt a falusi gyermekek vették birtokukba a volt bisztró épületét. Az Andrássy utcai óvoda ünnepélyes megnyitása 1974. november 6-án volt. Az intézmény Krausz Györgyné vezetésével kezdte meg működését, akt később Daróczy Jánosné vezető óvónő követett. Az ő irányítása alatt működik jelenleg is községünk 2. számú óvodája. 1974 decemberében a teljes egészében korszerűsített és felújított falusi óvodába is visszatérhetek a gyermekek.

Ugyanebben az évben indult meg Ecseren a szervezett keretek között zajló szemétszállítás is, valamint ekkor kapott járdát a Petőfi utca páratlan oldala, a Rákóczi utca páros oldala, és a Kálvária utca páratlan oldala. A munka nagyrésze társadalmi összefogással készült.

A Pest Megyei Tanács VB Művelődésügyi Osztálya 1975. január 1-jei hatállyal a korábbi "Fészek" bisztró épületét művelődési házzá minősítette. Az épület nagyobbik része községi művelődési házként, kisebb része pedig könyvtárként funkcionált.

1975-ben kezdődött a Politechnika Játékipari Szövetkezet könnyűszerkezetes gyártócsarnokának építése az Ady Endre utcában. Az ekkor már 5 éve Ecseren működő szövetkezet szétszórtan végezte munkáját a faluban, illetve 1973-tól bérelte a községi sportlétesítmény épületét. Ezek a megoldások azonban szűknek bizonyultak, ezért határoztak az új csarnok építéséről, melyhez szükség volt a sportkombinát megvételére.

1976-ban ismét felmerült Ecser Maglóddal való egyesülésének kérdése. A járási tanács elgondolása értelmében a két községben közös tanács került volna kialakításra maglódi székhellyel. Ecseren csak 2-3 fős kirendeltség működött volna a helyi ügyintézés biztosítása érdekében. A két község összevonása ellen Ecseren nagymértékű ellenállás, aláírásgyűjtés bontakozott ki, melynek hatására a két község egyesítésétől eltekintett a járási tanács.

A 70-es évek közepén került villamosításra az Ecsert átszelő vasútvonal, melynek eredményeképpen kb. 25 perc alatt beértek a vonatok a Keleti-pályaudvarra.

Egy 1977-es terv értelmében az új tűzoltószertárnak a mai Grassalkovich téren, a Takarékszövetkezet épülete mellett kellett volna felépülnie. A hely kiválasztásával több tanácstag nem értett egyet, így a régi tanácsháza épületének lebontása után annak helyén került felépítésre a tűzoltószertár 1982-ben.

1977-80 között épült a mai művelődési ház, melyet a korábbi földszintes épület tetőterének beépítésével, bővítésével alakítottak ki.

1978-ban került átadásra a mai sportöltöző épülete, melynek költségeit a Politechnika Szövetkezet vállalta. Ugyanebben az évben nyílt meg a mátyás utcai ÁFÉSZ-élelmiszerbolt.

A járási földhivatal új ingatlannyilvántartásához szükség volt a község légi feltérképezésére, mely 1978-ban meg is történt. Ekkor minden ingatlan új helyrajzi számot kapott.

1981-ben az Alsótápió-menti ÁFÉSZ a Monori Járási Szolgáltató Szövetkezettel együtt ABC-áruház és szolgáltatóház létesítésének tervével kereste meg Ecser vezetőségét. A községi tanács örömmel vette az infrastrukturális fejlesztés gondolatát, és díjmentesen területet biztosított az óvodaudvar részéből, ahol hamarosan megépült a mai ABC s szolgáltatóház.

1981. november 7-én, a községi ünnepség keretében kapta művelődési házunk Rábai Miklós nevét. Ugyanebben az évben került kialakításra Ecseren a két orvosi körzet.

1983-ban a Rákos Mezeje MGTSZ támogatásával megalakult az ecseri Nyugdíjas Klub. Elnöke Blazsek János volt.

1984 szeptemberétől működik községünkben fogorvosi rendelés.

Az ecseri általános iskola történetében 1985 és 1986 fontos esztendők voltak, hiszen ekkor épült fel az iskolaudvaron a tornaterem, az új tantermek, illetve a 300 adagos konyha és a kazánház is.

Községünk egyik jelentős közműberuházása, a gázvezeték kiépítésének kezdete, 1987-hez kötődik. Ugyancsak 1987-ben készült el a gyógyszertár jelenlegi épülete, illetve ekkor került sor az ecseri temető rendezésére, korszerűsítésére is, mely során a temető elhanyagolt hátsó részét felszámolták, és itt új parcellák kerültek kialakításra.

1988-ban készült el az iskola új épületének tetőtérbeépítése, melynek eredményeképpen két új tanteremmel bővült a község oktatási intézménye. Még ebben az évben lebontásra került a használhatatlanná vált régi iskola épülete.

1989-ben került sor a tanácsháza bővítésére. A Gazdasági Ellátó Szervezet megszűnésével szükségessé vált az addigi GESZ-dolgozók elhelyezése a tanácsháza épületében. A bővítés során készült el az épület Zrínyi utcai szárnya. Ugyanebben az évben kapott aszfaltburkolatot a Békés-telep "főutcája", az Arany János utca.

Az 1989-es rendszerváltás a tanácsrendszer megszűnéséhez vezetett Magyarországon. A 40 évig tartó szocialista időszakban Ecser község tanácselnökei a következők voltak: Gattyán Mihály, Cseri István, Gutai Pál, Kozár László, Szűcs Sándor.

Nem szabad figyelmen kívül hagyni azt a tényt, hogy a tanácsrendszer alatt is biztosított volt községünk fejlődése. A szocialista rendszer - politikai hibáinak ellenére - gazdasági lehetőségei szerint megteremtette annak feltételeit, hogy Ecser a többi Pest környéki település fejlődési szintjén maradhatott.

8. Ecser fejlődése a rendszerváltást követően

A történelmi változások 1990-re tették lehetővé az első szabad választások megtartását. A helyi önkormányzati választások során a következő képviselő-testület alakult meg:
Polgármester: Harazin István
Képviselők: dr. Gáspár Pál, Böhm Géza, Fogd Gábor, Gerendorf Károlyné, dr. Illés Márta, Jenei Ferenc, Nagy Pál, Szarka Ferenc, Sztancsik Ferenc, Tatár István, Velkei László, később Ádok Mihály és Gyarmati István
Megbízott jegyző: Dudás Mihályné (1990-92 és 1993)
Jegyző: dr. Halasi János (1992-93)

Az első szabadon választott képviselő-testület alakuló ülése 1990. október 11-én volt. A megalakulást követően azonnal megkezdte jogfolytonos munkáját a testület.

Korábban még a községi tanács vette fel a kapcsolatot a Vöröskereszttel, illetve a Német Sírgondozó Szövetséggel az ecseri temetőben található katonasírok rendezése miatt. A magyar honvédeket ekkor helyezték közös sírba temetőnkben, a nem magyar katonák maradvényait pedig átadta az önkormányzat az adott ország illetékeseinek.

1991-ben épült az új fogorvosi rendelő a háziorvosi rendelőhöz, illetve ekkor kaptak aszfaltburkolatot a Kossuth, Kálvária, Hunyadi és Szent Imre utcák. Ugyanebben az évben kezdődött meg a korábban államosított földtulajdonok visszaadásának folyamata is.

1992-ben a Steinmetz kapitány és a Mátyás utcák aszfaltozása történt meg, egy évvel később pedig a Jókai utca is szilárd burkolatot kapott. Ebben az időszakban jelentős aszfaltjárda-építés zajlott községünkben. Ekkor készült a Rákóczy, a Széchenyi és a Bajcsy-Zsilinszky utca új járdája. A Széchenyi és a Rákóczi utcai fiatal fasor is ettől az évtől díszíti településünket.

Ecser telefonhálózatának kiépítése 1993-ban történt meg.

A termőföldek kárpótlási árverése 1994-ben kezdődött, melynek folytán az ecseri családok nagyrésze visszakapta a TSZ-szervezéskor elvett földtulajdonát. A teljes kárpótlás több árverés során valósult meg. A hajnalig tartó árveréseken a művelődési ház nagyterme zsúfolásig megtelt, több nem helyben lakó jutott ecseri földekhez. Ugyancsak 1994-ben sikerült a községnek földcserével tulajdonba venni a Rákos Mezeje Rt.-től a falu déli részén elhelyezkedő horgásztavat.

Az első választási ciklusra választott képviselők mandátuma 1994 végén lejárt. A december 15-én megtartott második szabad választás során a következő községi vezetés alakult ki:
Polgármester: Harazin István
Képviselők: Durai Attila, Fogd Gábor, dr. Gáspár Pál, Harazin Ferenc, dr. Kóspál Lajos, Marcinkó Ottó, Rangits Zoltán, Seffer János, Szigetvári Józsefné, Szirt Lajos, Szűcs Sándor.
Jegyző: Barta Zoltán (1994 őszétől)

Az új képviselő-testület 1995 tavaszán alapította a Cserfa című önkormányzati lapot, melynek első száma áprilisban meg s jelent. Ugyanebben az évben hozták létre a Segítség Közalapítványt szociális célra, illetve ekkor alakult az Ecseri Polgárőr Egyesület is.

1996-ban régi vágya teljesült azoknak az ecseri családoknak, akik a II. világháború folyamánm elvesztették hozzátartozójukat. Ebben az évben a Szent István napi ünnepségek keretén belül került sor a világháborús emlékmű avatására a falu központjában kialakított emlékparkban. Az ünnepség színvonalát a Magyar Honvédség díszszázadának és zenekarának közreműködése emelte. Az emlékművet Kiss István székesegyházi kanonok áldotta meg.

Az 1996-os évben történt a Kálvária területének vízvezetékkel való ellátása, illetve ekkor újult meg teljesen az Andrássy utcai óvoda épülete, amely a korszerűsítés során egy tetőtéri szinttel is bővült.

Ecser egyik legnagyobb közműberuházása 1997 tavaszán kezdődött, ekkor indult községünkben a csatornahálózat kiépítése. A két évig tartó munkálatok 1998-ban fejeződtek be. A beruházás eredményeként Ecser teljes területe csatornázásra került, így megoldódott a korábban hosszú ideig problémákkal küzködő szennyvízelvezetés.

1998-ban készült el a község kábeltévé-hálózatának kiépítése, amely után - sok más környékbeli települést megelőzve - Ecser 100%-bn közművesített községgé vált. Ugyanebben az évben került sor a Bercsényi utcai ivóvízvezeték teljes felújítására, illetve az utca újraaszfaltozására. A képviselő-testület ekkor hozta létre a "Nyújtsd a kezed" közalapítványt is az iskola fejlesztésére.

A második önkormányzati ciklus képviselői mandátumainak lejárta után - az 1998 októberében megtartott választások eredményeként - a következők szerint alakult Ecser képviselő-testülete:
Polgármester: Harazin István
Képviselők: Aszódi Csaba András, Földváry Béla, Gál Zsolt, dr. Gáspár Pál, Harazin Ferenc, dr. Kóspál Lajos, Rangits Zoltán, Seffer János, Szeverné Csekei Csilla, Szigetvári Józsefné, Szlifka László.
Községünk jegyzői állását 1994 óta folyamatosan Barta Zoltán tölti be.

1999-ben ünnepelte Ecser lakossága a község újratelepedésének 300 éves jubileumát, melynek keretében kulturális programsorozattal emlékeztek meg az évfordulóról. A Szent István napi ünnepségeken felelevenítették a világhírű Ecseri lakodalmast, helytörténeti kiállításon betekintést nyerhettek az ecseriek falujuk múltjába. Az évfordulóhoz kapcsolódóan készíttette el az önkormányzat a község címerét, mely sötétkék alapon ábrázolja Ecser jellegzetességeit: a dombos vidéken álló cserfát, a barokk templomot, a Szerelem patakot, illetve híres népviseletünket. A kultúrális események mellett 1999-ben történt meg a község teljes közvilágítási rendszerének felújítása, energiatakarékos égőkkel való felszerelése, a templom díszkivilágításának kiépítése valamint a Szegfű utca és az Attila utca szilárd útburkolattal történő ellátása, csapadékvíz elvezetésének megoldása is. Ugyanebben az évben alakult településünkön az Ecserért Községfejlesztő és Szépítő Egyesület.

2000. január 1-jén községünk állandó lakossága 3217 fő volt. A 2000. év elején alapította az ecseri önkormányzat a Közbiztonsági Alapítványt a falu biztonságának javítása érdekében. Fontos esemény volt községünkben a tavaszi püspöki látogatás, mely során Keszthelyi Ferenc váci megyés főpásztor kereste fel az ecseri katolikusokat. Legutóbb 20 évvel korábban - 1980-ban - látogatott Ecserre megyéspüspök, a plébánia épületének elkészültekor.

Ma a főváros közvetlen szomszédságában elterülő Ecser teljes infrastruktúrával rendelkező kertvárosi település, azonban a modern kor kényelmében sem szabad megfeledkeznünk évszázados történelmünkről, hagyományainkról, kultúránkról. Ezek szem előtt tartásával kell minden ecserinek gondot fordítania községünk további fejlődésére.

9. Közösségi élet

A XX. század elejétől különböző egyesületek, társulatok működtek Ecseren, mely arra utal, hogy aktív közösségi életet éltek, élnek községünk lakói.

Ecseri Cserkész Egyesület
Szaunter Gyula vezetésével működött.

Ecseri Levente Egyesület
1925. március 15-én alakult.
Főoktatók: Laffeurse Béla, Szigetvári András, Szigetvári János, Szigetvári Pál.
Segédoktatók: Dankó Gyula, Pintér Ferenc, Ellenbacher (Ecseri) István
Az egyesületben alapfokú katonai ismereteket tanítottak a fiúknak. Az oktatás minden kedden délután volt. A fiúknak 12 éves kortól kötelező volt részt venni az oktatásokon, ahol jellegzetes "leventesapkát" viseltek. Gyakorlótérként a régi sportpálya területét használták a Dolinkán. Minden évben leventeversenyt tartottak Gyömrőn, ahol harci alakzatok bemutatásában, atlétikában és kerékpározásban mérték össze erejüket a fiatalok.

Polgári Lövész Egylet
Oktató: Szigetvári János, elnök: Zala István

Ecseri Sport Club
1920-ban alakult, máig összegyűjti községünk sportbarátait.

Hangya Fogyasztási Szövetkezet
Ügyvezető igazgató: Murár István, üzletvezető: Ernszt Vilmos volt. A községi kocsma mellett működött, a falusiak szívesen vásároltak itt, akár hitelre is. Sokan részjeggyel is rendelkeztek.

Tűzoltó Egyesület
A tűzoltóság, mint intézmény már 1899-ben megalakult Ecseren. Egyesületi formában 1926-tól működött. Parancsnoka 1931-ben Krommer Béla, később Fazekas Ferenc, majd Nagy László volt.

Frontharcosok Egyesülete
Az I. világháború után alakult a hazatért hadviselt katonákból.

Ipartestület
A két világháború között működött, községünk iparosait gyűjtötte egybe.

Rózsafűzér Társulat
465 tagja volt, akik a szentolvasó titkait tartalmazó cédulákat havonta cserélték egymás között. Az adott hónapban a náluk lévő cédula titkáról elmélkedve imádkoztak.

Oltár Egyesület
Hatvanöt tagja volt, a templom oltárának díszítését, szépítését látták el, az 1990-es években újjáalakult.

Szent Kereszt Hadsereg
Ecseri tagjainak száma 50 fő volt.

Jézus Szíve Gárda
Az ecseri leányokat gyűjtötte egybe, megalakítója Cser József plébános.

Kalot
A katolikus legények egyesülete volt Cser József vezetésével.

Ecseri Színjátszó Csoport
Már a két világháború között is működött, 1946-ban újjáalakult. Az előadások a Teleki és a Boros féle kocsma termében kerültek megrendezésre. A ruhákat maguk készítették illetve kölcsönözték, hogy minél színvonalasabb legyen az előadás. Főleg operetteket és népszínműveket játszottak. Népszerű volt a Luxemburg grófja, a Csárdáskirálynő, az Ida regénye, A nánai bíró lánya, az Iglódi diákok, a Régi nyár és a Falu rossza című darab. Illés József főrendező irányításával minden szombaton és vasárnap telt ház előtt játszottak amatőr színjátszóink. Neveik említésre méltóak:

1945 előtt: Greskó István, Greskó János, Navratil Ferenc, Kovács Ervin, Murár Anna, Zsilinszki Mária, Zsilinszki Rozália, Harazin Mária (Hranka), Kecskés Ilona, Szigetvári Sándor, Szigetvári József, Illés József, Merczel Mihály, Szauter Gyula.

1945 után: Trepák István, Szatmári László, Szentesi János, Szalontai Tibor, Szalai József, Mező József, Navratil Mária, Kaposi Julianna, Weber Anna, Lovász Ilona, Mező Ilona, Földváry Zoltán.

Ecseri Néptánccsoport
A 40-es évektől működött, a háború után - 1946-ban - újjáalakult. Nemzetiségi kultúránk ápolásának érdekében felelevenítették a régi idők dalait, táncait. Községünk népi hagyományainak ápolásában nagy szerepe volt az Ecseri Általános Iskolának Szabó Balázs igazgató irányításával. A táncokat Mátraházi Lászlóné tanítónő és Koczkás László tanította a fiataloknak. Táncosaink sok meghívást kaptak, műsorukkal számos helyen felléptek.

Az 1970-es években működő szervezetek:
Községi Hazafias Népfront Bizottsága
Községi Steinmetz Kapitány MHSZ Klub
Ecser Községi Steinmetz Kapitány KISZ-szervezet
4093 sz. Zrínyi Miklós úttörőcsapat
Vöröskereszt
Ecser Községi Kisiparosok Szövetsége

Nyugdíjas Klub
1983. június 3-án alakult a Rákos Mezeje MGTSZ támogatásával. Alapító tagjainak száma: 53 fő. Fél évvel az alapítás után már több, mint száz tagot számlált, ma az Ecseri Nyugdíjas Klub tagsága megközelíti a 200 főt.
Elnökei:
1983-1993 Blazsek János
1994-1997 Hornyák János
1997-2000 Harazin István
2000-    Mátrai Józsefné.
A községi nyugdíjas klub színvonalas kulturális programokat kínál tagjainak, emellett jelentős közösségi munkát is végeznek lelkes tagjai Ecser fejlesztésének érdekében (járdák építése, park létrehozása, temető kultúráltabbá tétele stb).
Jelenlegi vezetési: Elnökhelyettes: Dinnyés Sándorné;
Vezetőségi tagok: Földváry Tibor, Merczel Ferencné, Sosovicza Jánosné, Számvéber Ervinné, Varga Dániel.

Horgász Egyesület
1984-ben alakult az ecseri horgászokat összegyűjtő egyesület a Rákos Mezeje MGTSZ segítségével. Tíz évvel a megalakulás után a TSZ horgásztó földcsere révén községi tulajdonba került. Jelenlegi vezetés: Keszthelyi József elnök, Kőfalvi Ernő titkár, Matuszka László gazdasági vezető.

Segítség Közalapítvány
1995-ben hozta létre a községi képviselő-testület az Ecseren élő rászorulók támogatásának céljával. A közalapítvány segítséget nyújt községünk minden létminimum alatt élő rászoruló lakosának. Közösségi rendezvények vevételeiből, magánszemélyek és az önkormányzat által felajánlott adományokból végzi feladatát. Évek óta a Segítség Közalapítvány közreműködésével kerül megrendezésre a hagyományőrző Nős és Páros bál.
Kuratóriumának tagjai: Jármai Ildikó elnök, Dinnyés Sándorné elnökhelyettes, Sosovicza Jánosné tag.

Ecseri Polgárőr Egyesület
Az Ecseri Polgárőr Egyesület 1995 augusztusában alakult. Célja községünk közbiztonságának növelése. Figyelőszolgálattal segítik a bűncselekmények megelőzését. Vezetése: Koczkás László elnök, Durai Ferenc titkár, Nyerges László elnökségi tag.

Nyújtsd a kezed közalapítvány
1998-ban hozta létre az önkormányzat az ecseri iskolai oktatás, nevelés színvonalának emelése céljával. Kuratóriumi tagjai: Fülöp Józsefné elnök, Pető András elnökhelyettes, Szarka Ferenc tag.

Ecserért Községfejlesztő és Szépítő Egyesület
1999-ben alakult 25 alapító taggal. Az egyesület célja községünk szépítése, fejlesztése, a közösségi élet aktívabbá tétele, teleház működtetése. Az egyesület elnöke Császár Zoltán, alelnökei Tátrai Ferenc és Tabányi Jánosné, titkára Kamarás Zoltán.

Közbiztonsági Alapítvány
2000-ben alapította az önkormányzat. Célja a polgárőrséggel szorosan együttműködve Ecser biztonságának megőrzése. Elnöke Nyerges László, kuratóriumának tagjai id. Varga Dániel és Durai Ferenc.

Testvértelepülések
Zlaté-Klásy - Nagymagyar: Dél-Szlovákiában, a dunaszerdahelyi járásban található. Évtizedek óta szoros kapcsolat fűzi össze a két község sportkörét és nyugdíjas klubját.
Kumbag:Törökországban, a Márvány-tenger partján fekszik. Néhány évvel ezelőtt került kapcsolatba a két községe.

10. Sporttörténet

Az ecseri sportkör alapításának terve már 1917-ben megszületett. Az akkori sportbarátok Ecseri Munkás Testedző Kör néven akartak sportkört alakítani, a belügyminiszter azonban nem hagyta jóvá az alapító okiratot, így a tényleges megalakulás még váratott magára. 1920-ban Ecseri SC néven kezdték meg a munkát. A ma nyolcvan éves sportklubnak az első években sok nehéz feladattal kellett megküzdenie. Pálya, felszerelés és pénz nem állt rendelkezésükre. Az egyesület vezetői, tagjai nagyrészt bejáró munkások voltak, s keresetükből az akkori nehéz gazdasági helyzetben még családjuk eltartására is alig futotta. A sportélet beindításához a község nyújtott segítséget.

1925-ben a sportklub elnöksége kérte a képviselő-testületet, hogy ingyen sportpályát jelöljön ki, mert a telkes gazdaság területéért az évi haszonbért már nem tudta fizetni. A képviselő-testület úgy döntött, hogy a bérbeadott községi földek bérleti idejének lejárta után eleget tesz a kérésnek. Ennek alapján az ecseri legeltetési társulat a legelő dimbes-dombos, futóhomokkal borított talaját átadta sportpálya céljára. Ásót, lapátot, talicskát ragadtak a sportbarátok, s fáradozásuk eredményeként elkészült Ecser első sportpályája, mely a mai Jókai utca Andrássy utca felőli végén helyezkedett el, majd nem sokkal később átkerült a mai Bajcsy-Zsilinszky utca - Határ utca által határolt területre.

A sportolók felszerelését a pálya bevételeiből akarták biztosítani, azonban a nehéz inflációs időkben ezt nem sikerült megoldaniuk, így hát liszteszsákokból varrtak maguknak mezt. Az ecseri sportkör tagjai kulturális munkát is végeztek községünkben, hiszen gyakorta megrendezésre kerültek az ecseri sportbálok, melyek napjainkig is népszerűek. Az ötvenes-hatvanas években az ecseri labdarúgócsapat komoly sikereket ért el, hat évig a megyei első osztályban játszott.

1953-ban az ecseri labdarúgó csapat a híres Aranycsapattal mérte össze erejét. A gyömrői sportpályán egy félidőt játszottak a nemzeti válogatottal. 1956-ban döntés született a sportpálya Bajcsy-zsilinszky útról jelenlegi helyére történő áthelyezéséről, a községi tanács segítségével 1962-63-ban került kialakításra mai sportpályánk.

1961-ben Földváry Tibor kezdeményezésére vette fel a kapcsolatot az ecseri sportklub először Pozsony csapatával, majd Nagymagyar (Zlaté Klásy) labdarúgóival. A kezdeti focimeccsek a két község közötti testvértelepülési kapcsolathoz vezettek, melyeket máig ápol mindkét fél. A sportöltöző épülete 1964-70 között épült. Kihasználtsága nem volt megfelelő, így 1973-ban a községi tanács bérbeadta a Politechnika Játékipari Szövetkezetnek. A szövetkezet bővülésekor, 1975-76-ban a sportöltöző az újonnan épült könnyűszerkezetes gyártóüzem része lett. Ennek ellentételezésére a Politechnika vállalta egy új öltöző építését, melynek eredményeképpen 1978-ban készült el a jelenlegi épület. Napjainkban az ecseri labdarúgó csapat nagyrészt körzeti bajnokságokban szerepel.

11. Ecser településszerkezetének fejlődése

A török hódoltság után újjáépült község lakóházai a helyi adottságoknak is megfelelően a középmagyar, az alföldi háztípus jellegével épültek. Galgóczy Károly 1877-es leírása szerint Ecser település-szerkezete szabálytalan, sőt igen rendezetlen volt. A házak a templomot és a paplakot kivéve vertfalúak és zsuptetősek. Az első telepesek a templomtól a jelenlegi Széchenyi utca alsó végéig telepedtek le. A későbbiekben e köré a széles, térszerű utca köré épült a község. A múlt században csak a jelenlegi Széchenyi, Szent Imre, Zrínyi és Bajcsy-Zsilinszky utca egy része volt beépítve. A lakosság számának növekedésével párhuzamosan nőtt a falu is.

A vertfalú lakóházak ágasfás, szelemengerendás elrendezésben épültek, fonott sövény oromfalazattal, zsupfedéssel. A XIX. század végéig a korábbi ágasfás szerkezeteket az ollóágasfás szelemengerendás tetőszerkezet váltotta fel. A régebbi sövényfonatos szabadkéményeket már a XIX. század közepétől kezdve a téglából rakott szabadkémények váltották fel. A lakóházak korábbi széles ereszalját, oldalereszes elrendezését tornácos elrendezés követte. Ma már csak egy-két átalakított parasztház maradt Ecseren.

Nagy számmal fordultak elő községünkben virágdíszes, faragott kapufélfák is. Műemléki értékűek voltak a temetőkben felállított, jellegzetesen kerekített végű, kézzel faragott fejfakeresztek, melyek mára már eltűntek.

Korabeli iratokból megtudjuk, hogy a jellegzetes, sok fával beültetett Széchenyi utcát csak a XX. század elején kezdték el fásítani. Korábban csak a templom és a plébánia környéke volt akácfákkal beültetve.

1900-ból való képviselő-testületi jegyzőkönyvek szerint a templom előtt álló akácfák haszna a községet illette, a plébánia környéki fák haszna pedig a mindenkori plébánosé volt.

A jelenlegi Petőfi utca egy részét 1904-ben parcellázták fel házhelyek számára. Az újonnan felparcellázott terület korábban magába foglalta a régi ecseri temetőt, a községi legelőt és a községi rakodókertet. Ennek a résznek a parcellázását az 1909-es évben tovább folytatták. 1905-ben az Ecser-Vecsés közti úton lévő fahíd helyett kőhíd építéséről határozott a képviselő-testület.

A századeleji Ecseren évekig húzódó probléma volt a temetőkérdés. Tudomásunk szerint a falu legrégebbi temetője a templom környékén helyezkedett el, a község által épített korábbi kis kápoln körül. A mai templom építése miatt a temető átkerült a Petőfi utca-Bezerédy utca torkolatával szemben lévő területre, Ecser másik régi temetője pedig a jelenlegi általános iskola területén helyezkedett el. 1907. október 28-án megjelent Ecseren a járási főszolgabíró a járási körorvosokkal, hogy mindkét temető területét megvizsgálják. Meg állapították, hogy az akkor használatban lévő temető (a mai általános iskola helyén) már csaknem egészen megtelt, s abba már csak néhány halott elhelyezésére van lehetőség. Az öreg temető (Petőfi utca) a házak közelsége miatt temetői célokra egyáltalán nem volt alkalmas.

Matejka Vilmos esperes plébános felajánlotta az öreg temető területének átadását a község részére azzal a feltétellel, ha a község római katolikus felekezeti temető létesítése cáljából az öreg temető területének másfélszeresét átadja a katolikus egyház javára a Kálvária dűlőbeli szántőföldjéből. Ehhez három magántulajdonban lévő telek kisajátítására is szükség lett volna (Tóth Jánosné, özv. Novotni Gáspárné, ifj. Gattyán Jánosné). Ezt a javaslatot a képviselő-testület nem fogadta el, helyette a következő határozatot hozta: "Az új temető a Kálvária-dűlőben hozandó létre a községi szántóföldekből kihasítva, a jelenlegi temető irányával megegyezőleg. A temető községi tulajdon lesz, a római katolikus egyház szertartása szerint lesz felszentelve, a régi temetőben lévő keresztet az új temető közepén kell felállítani." Később új fakereszt felállításáról döntött a képviselő-testület, aminek helyére utóbb kőkereszt került. Ez áll napjainkban is az ecseri temetőben.

Községünk jelenlegi temetőjét 1909-ben nyitották meg. A temetőt a rákoscsabai plébános szentelte fel, mivel Matajka Vilmos ecseri plébános pár nappal a temető tervezett felszentelése előtt hirtelen meghalt. Az új községi köztemető 4 parcellából állt a megnyitás idejében, melyek a következők voltak:
1. a gyermekek részére;
2. a felnőttek részére díjtalanul;
3. a kereszt közelében díj ellenében;
a nem keresztény vallásúak számára.

A bokrokkal benőtt Petőfi utcai temető földjét a második vasúti vágány építésekor használták fel a töltés szélesítésére még a XX. század első felében. A visszaemlékezések szerint a ma is dúsan növő líceum bokrok gyökerei a temetői földdel kerültek oda. A mai általános iskola helyén volt temetőt 1959-ben számolták fel.

1908-ban új közkutat létesítettek az akkori jegyzői lakás (mai polgármesteri hivatal) "keleti sarkában a nagy utca közepe felé 14-15 lépésre". A felmerülő költségeket részben a község, részben pedig a lakosok vállalták. Ez a kút ma is megtalálható a polgármesteri hivatal előtt.

1910-ben a megszaporodott ecseri utcák elnevezéséről döntött a képviselő-testület a következőképpen:
"1. A parókia épületétől le a községházáig terjedő utcza neve lesz: Főutcza.
2. Greskó János házától a Kovácsműhelyig, illetve Metz József házáig terjedő utcza neve lesz Vecsési utcza.
3. A vasút melletti telep és ennek folytatását képező utcza egész a Dornyák féle házig lesz: Váczi utcza.
4. A községi kocsmától a Maglód felé irányuló utcza neve lesz: Maglódi utcza.
5. Végre az özv. Korilli Jánosné féle háztól a faluból kifelé menő irányban terjedő utcza Tabáni utczának, illetve annak a Murár István féle háztól északkeletre forduló része Szalaskai utczának neveztetik el.
Mindezen utczáknak jelző táblákkal leendő ellátására a községi elöljáróság bízatik meg."

A fent említett utcák mai megfelelői a következők:
Főutcza - Széchenyi utca
Vecsési utcza - Zrínyi utca
Maglódi utcza - Bajcsy-Zsilinszky utca
Váczi utcza - Szent Imre utca
Szalaskai utcza - Szent Imre utca

A Főutcza (mai Széchenyi utca) rendelettel történt befásítása és a Szerelem patak szabályozása 1925 tavaszán történt meg. Ekkor a főutcai lakosok kötelesek voltak házuk előtt két sor fát ültetni a saját csemetéjükből, illetve saját költségükön. A fa tulajdonjoga pótlás kötelezettsége mellett a háztulajdonosokat illette. A Szerelem patak két oldalát a község ültette be fűzfákkal. 1926-ban egy kocsihidat és egy gyalogos hidat létesítettek a patakon.

Az 1925-26 években ismét sok házhelyet parcelláztak Ecseren, 1929-ben pedig a községi legelő felparcellázása is megtörtént a falu túlzsúfoltságának csökkentése miatt.

1930 őszére az új utcák megnövekedett száma miatt szükség volt új utcanevekre, illetve a régiek felülvizsgálására. Tulajdonképpen ekkor kapta Ecser utcáinak nagyrésze a mai nevét: Széchenyi utca, Zrínyi utca, Rákóczi utca, Petőfi utca, Bercsényi utca, Árpád utca, Kálvária utca, Szent Imre utca, Attila utca, Kereszt utca, Kossuth utca, Hunyadi utca.

A Szent Imre, Kossuth és Kálvária utcák találkozásánál lévő tér neve Szent Imre tér lett. A jelenlegi Grassalkovich tér neve Templom tér volt. A mai Bajcsy-Zsilinszky utca 1930-ban a Gróf Teleki nevet kapta, a Steinmetz kapitány utca pedig Meskó Rudolf járási főszolgabíró nevét viselte. Erről a következőképpen döntött a képviselő-testület: "Különösen kiemeli méltóságos Meskó Rudolf járási főszolgabíró úr személyét és érdemeit és tekintettel arra, hogy ő községünk fejlesztése és fölvirágoztatása érdekében szép sikerrel és önzetlenül sokat fáradozott (községháza, műút kiépítése, állami óvoda és villanyvilágítás) mélyen érzett háláját a képviselő-testület azzal fejezhetné ki legmaradandőbban, ha a vasút mentén keletkezett új utcát, melynek létesülése és szabályozása is az ő nevéhez fűződik, róla nevezné el." "A Rákóczi útnak a községi kocsmáig terjedő szakaszát Gróf Teleki uccának, a Tanács István háza előtti teret pedig Zrínyi Miklós térnek nevezzék el."

A község fejlesztésén igen sokat fáradozó Meskó Rudolf járási főszolgabírót 1933 áprilisában Ecser díszpolgárává választották. Ő községünk első és ezidáig egyetlen díszpolgára.

1935-ben tovább folytatódott a falu utcáinak szilárd burkolattal történő ellátása. Ekkor került sor a Széchenyi utca kocsiútjának, illetve a községi gyalogjárdáknak a kikövezésére.

A rohamosan fejlődő község igényeinek kielégítésére 1935 tavaszán a legelő területét is felparcellázták házhelyek számára (mai Apponyi utca és környéke). A községi képviselő-testület döntése szerint modern jellegű településképet kívántak itt megteremteni. Ennek érdekében megtiltották az Ecseren szokásban lévő hosszú parasztházak építését a fenti területen; csak tömb-stílusú, dupla utcafrontú házak építésére adtak engedélyt.

A kor divatjának megfelelően nevet is adtak az újonnan létrejött falurésznek. Ennek értelmében a "Békés-telep" nevet kapta ez a terület. Sajnos, az elnevezés nem vert gyökeret a köztudatban, viszont a mostani "Telep" falurész elnevezése ebből ered.

Régi kívánsága teljesült 1935-ben az ecserieknek, amikor a MÁV hozzájárult ahhoz, hogy a vasútállomás épületét 1-200 méterrel Rákoskert irányába helyezzék. Ezzel a díjszabás az addigi 27 kilométeresről 20 kilométeresre csökkent, mely a mai napig meghatározza a Budapestre utazók viteldíját. A jelenlegi vasútállomás épülete 1936-ban épült a község költségén.

Ugyancsak 1936-ban került sor a Széchenyi utca korábban ültetett különböző fajtájú fáinak egységes nyárfákkal történő helyettesítésére. Az utca mindkét oldalán illetve a Szerelem patak partján ültetett, és azóta már megújított nyárfasor a mai napig jellegzetes arculatot ad Ecser főutcájának.

1947 februárjában a következő utcanév változtatásokról döntött az ecseri képviselő-testület: Gróf Teleki utca nevét Bajcsy-Zsilinszky utcára, Horthy Miklós nevét pedig Ady Endre utcára módosították.

1949 márciusában belterületbe vonták a Mátyás utca és a Bajcsy-Zsilinszky utca közti területet - a volt Kántorföldet -, mely során 71 új házhellyel gyarapodott községünk. Ugyanekkor vált belterületté a Békés-telep is.

1965-ben került sor a korábbi sportpálya területének felparcellázására. Ekkor alakult ki a mai Határ utca.

Az 1971-es esztendő mérföldkő volt Ecser fejlődésében, hiszen ekkor 147 új házhelyet alakítottak és osztottak ki a Holdaki Szőlőkön, a Békés-telep északi részén. A mai Arany János - Apponyi - Szegfő utcák által határol terület beépítése a parcellázásokkal megkezdődhetett. 1973-ban került parcellázásra a Zrínyi utcában az orvosi rendelőtől az Árpád utcáig terjedő terület. A 4 építési telek kialakításával a község belsejében lévő szemetes területet sikerült megszüntetni. 1976-ban folytatták a Szegfű utca addig beépítetlen oldalának, illetve a Bajcsy-Zsilinszky utca Maglód felé eső beépítetlen részének parcellázását, mely következtében mintegy 40 új telekkel gyarapodott Ecser. 1977-ben döntött a községi tanács két új utca elnevezéséről. Ekkor kapta nevét a József Attila és az Ibolya utca. Ugyanebben az évben értékesítette az ecseri római katolikus egyház a plébániához tarozó Kossuth-Kereszt-Eskű utcák által határolt területet, melyen 4 új ház épülhetett fel. 1980-ban kapta nevét a Vasút és az Akácfa utca.

12. Ecser településrészeinek, dűlőinek régi elnevezései

Ecser utcáinak elnevezése csak a XX. század első felétől vált általánossá. Korábban, az egyes területrészeknek adott nevek alapján különböztették meg az ecseriek a falu részeit. Községünk legrégebbi része a Széchenyi utca és a Grassalkovich tér. Ennek a résznek a neve Gyegyina (Falu) volt. ma is gyakran használják az ecseriek a községközpont megnevezésére a Falu nevet. A Szent Imre utca kereszttől lefelé eső részének neve Tabán volt, a kereszt fölötti részt pedig Szalaskának hívták. Ennek közepe tájékán volt a Kántorkert gyümölcsfás-bokros területe. A Szent Imre utca végén helyezkedett el a község agyagbányája, melynek neve Hlinyík volt.

A Hunyadi utcában a temető melletti területet Iskolakertnek, a Tölgyfa utca környékét Kántorföldnek nevezték. A Petőfi utca és a Steinmetz kapitány utca környékének falusi elnevezése korábban Holdak volt, az Ady Endre utca környéke pedig a Legelő. A Békés-telep csak a mai Andrássy, Jókai és Apponyi utcákat foglalta magában. A később beépült utcák helyén eredetileg a Holdaki Szőlők helyezkedtek el. A Rákóczi utca Budapest felőli része a Kálvária dűlőhöz tartozott. Az Iparterület korábbi elnevezése TSZ-tanya volt.

A külterületi dűlők a máig megőrizték korábbi nevüket, az egyetlen változás talán csak annyi, hogy napjainkban néhány dűlő eredeti szlovák nevének magyar megfelelőjét használjuk.